Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Kisebb közlések - Simonyi Zsigmond: Panyóka - 354

354 PKIKKEL L. MABIÁN. némber* szót belőle magyarázni; 2. hogy az elém-galis elnevezés nemi, ősvallási kifejezés, hanem, újabbkeltű összetétel, a melynek etymonja nem «levegő halandója* hanem «világ (föld) halandóján; végül 3. megbizonyítottam, hogy mind az alaki, mind a jelentési szempont ellenemond annak, hogy az a ember» szót akár az élém-pérj, akár azelém-yalés összetétellel rokonítsuk. Azért Hunfalvy szólásával élve ^bizonyosnál bizonyosabb/ hogy Munkácsi az nembern szó megfejtését semmivel se vitte tovább-Budenz magyarázatánál s mythologiai emléket épen nem fedezett föl benne, PRIKKEL L. MARIÁN. Panyóka. Ezt a szót magyarázván a Panni név származékánaksejtettem. De úgy látszik, nem közvetetlen ebből lett, hanem e névvel való népetymologiai keveredés, melynek első alapjául a fonoka szolgált. Ez a szó az új Tájszótár szerint Gömörben s a székelyeknél a. m. anyámasszonykatonája, elasszonyosodott, puha, gyáva, jámbor ember. Előkerül a XVII. sz.-ban is, Pósaházinál: Kötné hiszen a szöszt a guzsalyhoz fonoka Mátyás (1. NySz. Ez az idézet is mutatja, de különben is kétségtelen, hogy a fonoka tulajdonkép fonó asszonyt jelent; vö. «fonka: fonoka, asszony» Tsz. Vö. még ponyókán, ponyókásan Nyr. XXIII. 335.). — Ez. a fonoka ember tehát teljesen egyjelentésű az idéztem panóka szóval. SIMONYI ZSIGMOND. Sáineanu Lázár: Istoria fllologieí Románé. Studií critice c'o prefatá c

de B. P. Hasdeü. Bukarest, 1892. Sáineanu, a sokoldalú tudós díszesen kiállított derekas kötetet szentel c

az oláh philologia történetének. Mindenekelőtt rövid értesítéseket ád az oláh nyelvnek régibb időszakából, szól továbbá a román polyglottákról és a grammatika tanításáról a fanariotáknál. Ezek után a ezerző Vácarescu s más oláh nyelvészek grammatikai törekvéseit, Klein latinosító, Eliad olaszosító irányát, végtére Pamnulnak kiegyeztető irányát tárgyalja. Majd a szótárirodalmat teszi szóvá, mely eddig nem ép sok dicséretre méltót termelt. Érdekes ama kimutatás, mely szerint az oláh nyelv, bár egyrészről azt vetik szemére, hogy tért engedve a befurakodószomszédos népeknek, azok nyelvéből szerfölött sokat olvaszt magába,, másrészről épen nem kevés szóval gazdagitá ezen nyelvek szókincsét-Végül a sz. aromán philologia jelen állapotát vázolja (1870-től) és a nyelv, irodalom, ethnographia, történet és archaeologia tanulmányozását, bőséges, belylyel-helylyel igen tanulságos bibliographiával ismerteti. Sáineanu könyve igen vonzóan van irva s nemcsak tájékozza, hanem további kutatásra is ösztönzi az olvasót. Literarisches Centralblatt nyomán.