Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - II. Az ember szó 344

ŐSVALLÁSUNK EGY-KÉT NYELVJ EMLÉKE. 347 Tárom nem nyúl közvetlenül a föld, ember és állatok teremtéséhez, hanem megtanítja rá az Elem-pi-t, kit a monda rendesen Elem- vagy Ilem-kales-nak nevez Az elem, ilem, vagy elm, ilm szó levegőt, jelent mint a finn Urna; az elem/pi tehát levegő írja, vagy levegőben született fiú, ég fija, s az elm-kals, vagy ilmkals levegőben, égben született halandó ........ (u. o. 119.) A mennyiben az ember a földön él, sőt földbül (és hóbul) gyúratott, a teremtés mondája szerint, annyiban ő mágum, magom, azaz má-kum,-kom föld embere (u. o. 118.) G-yönyörü ellentét van tehát az elmkals és magúm közt; amaz az égben, az a földön vagy földből lett/ Hunfalvy ezzel a nyilatkozatával teremti meg az élém-pf elnevezést s hozzá abba a hibába cseppen, hogy mindjárt összeza-, varja az embernek élém-yales nevével. Az élém-yalés szó ugyanis mindig az emberre vonatkozik és sohasem jelöli a teremtő hőst. Hunfalvy sem veszi észre, hogy a két lény közt éles külömbség van, tehát nevük nem lehet egyező. Nincsen továbbá semmi «gyönyörű ellentét* az élém-Zalés és a má-yum (= föld embere) kifejezések között, mert valójában mindkettő a földből s hóból gyúrt emberre vonatkozik. Es &zélém-yqlés-nak sem «levegőben, égben született halandód az etymonja, hanem, mint majd látni fogjuk, egész más. Fölvéve tárgyam fonalát, itt csak arra akartam rámutatni, hogy az élém-pi nevet Hunfalvy hozta forgalomba. Munkácsi is tőle örökölte a tévedést, hogy a teremtő hőst elém-pV-nak nevezi. Mindenesetre különös, hogy ő mint a vogul népköltés érdemes búvárlója s kiadója nem vette elég jókor észre, hogy ilyen névről a vogulok mit sem tudnak. Összevissza kutattam a vogul népköltési gyűjteményt, de se a teremtési regékben, se más énekekben nem találtam sehol. Nem tudtam sehogy eldönteni, hogyan beszélhet Hunfalvy oly határozottan élém-pi'-ról, mikor ilyen nevet sehol se találok. Simonyi Zs. közölte velem Munkácsinak élőszóbeli megjegyzését, mely szerint H. alighanem félreértésből faragta az élémpl'-t. ,A vogul föld és nép' 120. lapján ugyanis a teremtési regében ily kitételre akadunk: Ám — tané mán arm kumVe jémti — ám élempi ansém; üti kot-totitá, a melyet H. így fordít magyarra: «Nekem — midőn betelik az idő — nekem fiam lesz, ide hozza (az idő).» Ezen az egy helyen kerül elő az elém-pV név, de itt is csak nyilvánvaló félreértésből. Eeguly gyűjteményben ugyanis nem elém-pí', hanem alám pi van. í)e Hunfalvy, úgy látszik, könnyebb végét akarta fogni a dolognak s a nyilt álám-ből zárt élém-et csinált egyszerűen azért, mert, mint megjegyzi (120. 1. y. jegyz.) ,mindenkor elém, elm sőt ilm-kals van'. Ezt a magyarázatot ugyan nehéz megértenünk, de H. kocsintása világossá lesz előttünk, ha megnézzük az említettem kitételt a teremtési regének Munkácsi javította