Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Borovszky Samu: Német kölcsönszók 334

ÉNEMET KÖLCSÖNSZÓK. 337 gélét. Kfn. gleti, Glátte. Innen fr. glette, Silberglátte. gléda. Az újfn. Glied-hől. goront. Az újn. Grundbői. gösztöly. NySz.? Ófn. gastelli, gistelli, gestelle, kfn. gestelle, Lage, Gestell etc. gró. NySz. Ófn. grá, crd, kfn. grd, gráw, grö, gröw, grau. gróf. Ófn. gráfjo, grám stb. kfn. gráve, preeses, tribunus, procurator, kön. Gerichtsvorsitzer, hoher richterlicher Beamter, «omes, Gráf. hajtmány. NySz. Az újn. Hauptmann. harang. Óész. hrang, Lárm, hringja láuten. [Vö. angsz. hringan, ang. ring ,harangoz'.] hárfa. Ofn. harphá, hárfa, kfn. harphe, herpfe, Harfe. házsárt, 1. NySz. Kfn. hasehart, hashart, eigtl. der geringere Wurf beim Würfelspiel, ein Würfelspiel, Unglück. Fr. hasard, ol. •azzardo-ból, melyeknek eredetije az arab jasara, görgetni. henger. Kfn. henker, Henker. herczeg. Ófn. herizogo, kfn. herzoge, Heerführer, Herzog. Ahlqvist, Kulturwörtcr 234. fyódol. Ófn. hold, kfn. holt, geneigt, günstig, gnádig, ergeben, treu. Ófn. holdo, holdé, Freund, Geliebte, Dienstmann, Lehensmann. [Vö. a régibb m. holdol, holdul alakot NySz.] hunczfut. Az újn. Hundsfott. hurczol ? Kfn. hürzen, jagen, hetzen. irha. Ófn. irah, iroh, ireh, kfn. heh, ér eh, Bock, Ledér davon,* weissgegerbtes Ledér überhaupt. Miki. e szónkra az újszl. irha alakot idézi. JJ. Tagányi, Századok 1893. 326. islóg. Ófn. slaga, sclaga, kfn. slagé, Hammer, malleus, Schlag, ictus stb. [Yö.,slógos NySzl] ispót. Óaln. spado, újain, spade, újfn. spad, sarculum, rastrurn, Hacke. istálló. Kfn. Mai, Stall, Ort, Raum, Stelle; ebből olasz stallo. A m. szó inkább olasz kölcsönvételnek látszik. Különben helynevekben Al-Istál, Fel-Istál (Csallóköz). istáp. Ófn. stáb, stap, kfn. stap, Stáb, virga, baculus. A etap ezó megvan a szerbben is; Miki. ezzel egyezteti a m. szót. istráng. Ófn. strang, strane, kfn. stranc, Strick, Strang, Seil, Gurt. kaczér. Kfn. (XIII. száz.) ketzer, kátzer, Ketzer, Irrgláubiger, Sodomit. A középk. lat. catharns ból (gör. xocö-apó?, tiszta). kalmár. Ófn. krámari, kfn. krámaere, krámer, kraemer, Krámer, der Waaren feil hált, institor, tabernarius. kályha. Ofn. chachala, ókfn. chachde, kfn. kachel, irdenes Geschirr, cacabus, testeüa, később a kfn-ben Ofenkachel is. [Vö. kaholy Tsz.] NYELVTUD, BÖZLKMKNSEK. XXIV. 22