Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)
Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - II. Kombinált -gat képző 287
294 SZILASI MÓKICZ. a vele képzett származékok is kivesztek java részben a mai használatból. Egyúttal kitűnik, hogy virágzása kora a XVI. század második fele s a XVII. századra esik s csak szórványosan használ egyet-mást közülök Faludi (vö. Körösi i. h. 209.). A codexek alig egy-kettőt használnak belőlük, viszont némelyik különösen nagyon járatos pl. hajigál, fúdogál, nézeget; álldogál, mendegél stb., s egész mostanáig egyformán érvényes. Továbbá azt tapasztaljuk, hogy a kiveszett átnemhatók helyett a nyelv nem alkotott pótlékul más gyakorítót. Nem használják ma pl. féldegél, maraddogál, távozdogál stb., de nincs is helyettük más frequentativum, kivéve, ha már ugyancsak tőszavuk is ilyen vala, pl. mozog-dogál, csurog-dogál, ugrándoz-dogál. Ellenben az áthatok majdnem kivétel nélkül pótoltatnak a •gat képzővel, mely már a régi nyelvben is megelőzte emezeket. (Megemlítendő viszont, hogy az újabb keresgél MÁ: Scult. 228, Bíró: Micae miatt kiszorult a régibb keresget ErdyC. 511, míg kiveszett keresdegél.) Végre az összes gyakorító képzők: /, d, sz, z, s, j összetételeikkel együtt mind egyformán alkotnak átható s átnemható gyakorító igéket. (Példák fölösen Simonyinál i. h.) Csupán a -g (összetételben csak, ha végül van, pl. csepe-reg) s a -gat oszlanak meg az átnemhatók s áthatok között. Egymást kiegészítik, valamint az úl: ít. Ezért vannak legjobban elterjedve; sőt a -gat, mivel az egyetlen kizárólagosan átható, az egyetlen élő képző is minden gyakorító képző között (vö. Körösi 258. 1.). Nem csuda, ha rokonaikat vagy kiszorították, vagy nem is engedték meg uralomra jutásukat. 7. Azonban, mint láttuk, a -gat nem függ mindig a -g-töl, noha tőle veszi eredetét. Azaz elsoroltunk a 2. és 6. pont alatt egy egész csapat igét, a melyek -g-vel nem, de igenis -gat képzővel használatosak. Hogyan vált függetlenné, hogyan vált egységessé a különben összetett -gat képző? E kérdésre, azt hiszem, most már nem igen nehéz a felelet. Csak úgy, mint a -tat;— kombináczió által. S megmagyarázzák ismét a dolgot az eszmetársulás ismeretes torvényei. Ha élő tőszóhoz járulnak szóban forgó képzőink, tehát az egyes részek világosan különválnak, akkor okvetetlenül érezhető, h°gy a -gat összetétel. Például: tát: tátog: táto-g-at. Tudvalevő azonban, hogy ilyen példát keresve kell keresni, a melynek élő tőszóból a teljes sora megvolna. Hol az egyik, hol a másik hiányzik, úgy hogy ez a szempont nem jöhet tekintetbe. De ha nem élő a tőszó, mint általánosan nem az? Kétségtelen, hogy a külső összefüggésen (kontiguitáson) alapuló eszmetársulás folytán zörög: zörget; zörren: zörrent; zördül: zördít egy sort alkotnak, vagyis, ha az egyik fölelevenedik, magával vonzza a má-
