Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Esemény az uralaltaji nyelvészet terén 1

2 SIMONYI ZSIGMOND. ti(k)-Uin vagyis Kiueh fejedelem (törökül tigin), Kut-tho-luk khohan vagyis Kutlvg kán (qutluy törökül annyi mint szerencsés) fiának emlékére állították. A feliratnak egész pontos keleté van, mely megfelel a mi időszámításunk szerint a 733-ik év január 28-ának. Kiueh fejedelmet a kinai források is ismerik és szerintök a Tu-kiue vagyis török nép fejedelmi házához tartozott. Ez a nép igen hatalmas volt azon a vidéken a 6-ik század közepétől egész 745-ig, ekkor pedig egy rokon néptörzs tette tönkre hatalmukat: az ujgurok. Kiueh 731-ben halt meg. A másik emlék körülbelül egyidejű az elsővel; felirata i& nagyrészt egyezik amazzal. Ezt a másodikat Kiueh fejedelem öcscse emlékére állították, ki 734-ben halt meg. Történeti szempontból tehát elég határozottan meg van állapítva ez emlékek jelentősége, de hasztalan volt eddig minden kísérlet ama rejtélyes feliratok megfejtésére, melyek az oszlopoknak háromnegyed részét betöltik. Ezek a feliratok, épúgy, mint a kinai nyelven Írottak, függélyes sorokban vannak^elhelyezve, úgy hogy a betűk feküsznek, és hegyük balra, lábuk jobbra van fordulva. Kétségtelen, hogy a sorokat felülről lefelé kell olvasni, mint pl. a kinai vagy mongol Írásban, nem pedig alulról felfelé. Más kérdés azonban, hogy a sorok hogy következnek egymás után? Vájjon jobbról balra-e, mint pl. a kínaiban, vagy balrúl jobbra, mint a mongolban? Mind a két kiadás az utóbbi feltevésből indul ki. Thomsen mindenekelőtt megállapította, hogy ez a feltevés nem állhat meg. Ezen következtetésre úgy jutott, hogy a két feliratnak közös részeit összehasonlította egymással és egyes mondatoknak megállapíthatta az elejét ós a végét. Ugyanarra az eredményre jutott azáltal, hogy egyes szakaszoknak a végét is megállapíthatta, a melyeket egymástól nagyobb köz választ el. A megfejtésre irányult eddigi kísérletek mind abból indultak ki, hogy hasonlatosságokat kerestek a szóban levő Írásjegyek és más ábécék betűi közt. Hogy ez az összehasonlítás az írás történetére nézve hasznossá válhasson, Thomsen mindenekelőtt azt tartja szükségesnek, hogy az egyes betűknek értéke legyen megállapítva. Ennélfogva egészen más oldalról kell a megfejtőnek elindulni. Thomsen először is azt kutatta, minő helyzetekben fordulnak elő a különböző jegyek ós szavak, és minő különb-