Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Balassa József: Indogermán mondattan (Delbrück: Vergleichende Syntax) 229

Ismertetések és bírálatok. Indogermán mondattan. Berthold Delbrück. Vergldchende Syntax der indogermanischen Sprachen. I. Theil. Strassburg, Kari J. Triibner, 1893. Az indogermán nyelvtudomány újabb fejlődése három nevezetes korszakra oszlik; s e három korszak mindegyikét mintegy betetőzi egyegy nagy mű, mely összefoglalja az illető korszak egész tudományos felfogását, s az indogermán nyelvek történetére vonatkozó akkori nézeteket. Az első korszak befejezője Bopp összehasonlító nyelvtana (1833), a második korszaké Schleicher nagy munkája (Compendium der vergl. Grammatik der indogerm. Sprachen, 1861); a legutolsó évtizedek munkásságának összefoglalója s az indogermán nyelvtudomány mai állásának hű kifejezője Brugmann összehasonlító nyelvtana (Vergleichende Grammatik der indogermanischen Sprachen). E nagy mű 3. részének, az összehasonlító mondattannak megirására Delbrück vállalkozott. Nem szándékozom e nagyfontosságú mű részleteinek méltatásába bocsátkozni, s csak arra szorítkozom, hogy ismertessem a mű bevezetését, melyben a szerző a mondattani elméletek és nézetek fejlődését tárgyalja, azután pedig a saját felfogásáról ad számot a legfontosabb mondattani kérdéseket illetőleg. A mondattani kérdések fejlődését vázolva egyúttal a nyelvtudomány rövid történetét is adja. A nyelvtudományi nézetek fejlődésében három főkorszakot különböztet meg. A görögök vetették meg e tudománynak alapját, s így az első korszak az ő működésüket foglalja magában. A mondattanra nézve első sorban Dionysios Thrax munkája fontos, mert ő foglalkozik először a mondat meghatározásával s a mondatrészekkel. Szerinte a modat (Aóyos) a szavaknak oly kapcsolata, melynek magában teljes értelme van; a mondatrész (ki$ts) pedig az összetételen alapuló mondatnak legkisebb része. A mondatrészek a következők: nőmén, verbum, participium, articulus, pronomen, praepositio, adverbium, conjunctio. A mondatok szerkezetével s a nyelvhelyességgel Apollonios Dyskolos foglalkozik először, ezért nevezi őt Delbrück a syntaxis atyja-