Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)
Ismertetések - Könyvészet 1893 - 218
KÖNYVÉSZET. 219 Bredan F.: De Callimacho verborum inventore. L.98 1. — Ára •2.25 frank. , Bronisch G.: Die oskischen i- und e- Vokale. L. 1892. VI +194 1. — Ara 6 m. (Ism. DLztg.) Buck C. D.: Der Vocalismus der oskischen Sprache. L. XV1+2101.Ara 9.20 frank. Catcdogus dissertationum philologicarum classicarum. L. — Ara 2.50 m. Cauer P.: Wort- u. Gedankenspiele in denOden desHoraz. L. 1892. (Ism. BPhW.) Covpus inscriptionum Graecarum. Graeciae septentrionalis. Consilio et auctoritate Academiae litterarum regiae Borussicae editum. Vol. I. Inscr. Graecae Megaridis Oropiae Boeotiae. Edidit Gu. Dittenberger. B. 1892. VI+806 1. — Ára 85 m. Corpus inscriptionum latinarum. Cons. et auct. Ac. litt. r. B. ed. I. In'cr. latináé antiquissimae ad C. Caesarig mortem. Pars I. Fasti consularos ad a. u. c. DCCLXVI cura W. Henzen et Ch. Huelsen. B. Cremer H.: Biblisch-theologischesWörterh. der neutestamentlichen Grdcitdt. 6—10. füz. Gotha. Deecke V..*, Lateinische Schulgrammatik. B. VIII +100 1. — Ára 2.40 m. (Ism. LC.) Deecke V.: Erláuterungen zur lat. Schulgrammatik. B. 478 1. — Ára 4.80 m. (Ism. LC; Arch. f. lat. Lex.; Bevue Crit.) «Nagyon örvendetes dolog, hogy a sz. Landgraf és mások példáit követve iskolakönyvéhez a tanítónak szánt magyarázatokat írt. Ezek arra figyeltetnek, hogy a tanítónak jóval többet kell tudnia, mint tanítania. Némelyeknek talán fölöslegesnek tűnik föl az indogermán nyelvekre és az olasz nyelvjárásokra való utalás. Ezek, ha el is mellőzik azt, a mi nincs ínyükre, de a latin ós görög nyelvre vonatkozólag sok dolgot találnak e könyvben, a mi gondolkozásra készti Őket, s a mit az eredeti tudományos művekből sokkal nagyobb fáradsággal tudnának elsajátítani. Az ige kiváló gonddal van benne tárgyalva.» Arch. f. lat. Lex. Dingeldein O.: Der Beim bei den Griechen und Rómern. Ein Beitr. z. Geschichte des Beims. L: 1892. IV+131 1. — Ára 2 m. (Ism. Arch. f. lat. Lex. és BPhW.) «E könyv nem meríti ki azt, a mit czíme igér. A sz. csak a költőket és a latin remek-írók közül Propertiuson kívül csupán Phaedrust és Senecát veszi tekintetbe. Csak röviden van megemlítve, hogy folyó beszédben fel-feltünedezik a rím, kivált Tertullianusnál. Arról akarja meggyőzni az olvasót, hogy a görög elégia- és drámaírók, épúgy, mint a latin elégia- és eposzírók a trimeterben öntudatosan alkalmazták a rímet. De a rómaiak tudvalevőleg arra törekedtek, hogy a főnevet a hozzá tartozó jelzőjétől p. a genitivussal elválaszszák. Ha az elégikusok ezen eljárást követték, ezt még nem kell szándékos rímelésnek tulajdonítanunk.» Arch. f. lat. Lex. Dyroff A.: Geschichte des Pronomen reflexivum. (Beitr. z. historischen Syntax d. griech. Sprache III. k. 9. és 10. f.) Würzburg 1892—93. Nagy 8-r. 138 + 186 1. — Ára 8 m. (Ism. BPhW. és DLztg.) Egli J. i Die Hyperbel in den Komódién des Plautus u. in Ciceros Briefen anAtticus. Gymn.-Progr. Zug, 72.1. (Ism. Arch. f. lat. Lex.)