Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - I. Műveltető -t, -at, -tat képzők 168

KOMBINÁLT MŰVELTETŐ ÉS MOZZANATOS IGEKÉPZŐK. 197 változtak fúvat, lövet, rovat, szövet, szívat, vívat, mert ezeket hasonló rokonság nem védelmezte. De ebből kiviláglik az is, hogy ez utóbbiak, ezek t. i. a melyek legyőzettek, hatalmas kényszerűségnek kellett hogy meghódoljanak, hogy elvessék a -tat véget, a mely már ekkor (a XVII. században) majdnem az összes müveitetőkön elterjeszkedett. 6. §. At > tat képzők váltakozása. Ezen nevezetes változást a következő magyarázat kielégítőleg megfejtheti. Be van bizonyítva, hogy az -at képző csak olyan igékhez járult, a melyek két mássalhangzón végződtek. Midőn azonban igen sok igének ezen kettős mássalhangzója egyszerűvé változott (pl. ás, vés, húz stb.), nem találhatott más külömbsóget a nyelvérzék, mint azt, hogy -at egytagú s átható igékhez (ilyeneknek veendők: bont s hasonlók is) járul, -taítöbbtagúakhoz vagy olyan egytagúakhoz, a melyek átnemhatók. Minthogy pedig fú, lő, ró, sző, szí, ví egytagúak s áthatok, s minthogy minden egyéb származókukban megvan a tővégbeli v (fúvás,fuvalom), ellenben sehol a t (mint: étek), semmi sem akadályozhatta meg, hogy át ne csapjanak jelentésben' s alakra megegyező rokonaikhoz; szóval -at képzősek lettek. Hasonló váltakozást tapasztalunk az at>tat között még több j, l, m, n, r tövű igén, a melyeket, ha csak egy mássalhangzón végződnek, jog szerint csak -tat illetne meg. De megkapják ök is az -at képzőt, mert áthatok s egytagúak. Némelyikről ki is mutathatjuk, hogy -tat képzős alakjuk a régibb, mint hoztat EhrC. 60. Szabács Viad. 10. így a csángóknál Nyr. III. 4; hozat VirgC. 45. a legrégibb adat | yrtata EhrC. 89. irtatván MünchC. 104. irat ÉrsC. 448. a legrégibb adat | nyeltet: El nyelteteth feldbe my haswnk KulcsC. 103. | szóitata EhrC. 33. zoltatot DöbrC. 367. Tel: Evang. II. 294; szóllat csak Tel: Evang. III. 305. | vártat EMNy. III. 96. 97. Lev. T: I. 9. (1540-ből) vártatva, vártatván Münch. Virg. Dom. ÉrdyC. (Nyr. XV. 214.); várat csak Tin. 46. | vontat: legottan a gétrelmekre vontatikuala BécsiC. 92, ket fogat neki ki kel vontatni NádC. 483. de inkább procrastino ; vonat LevT. I. 320. (1559-ből.) Adataink szerint körülbelül egykorúak hánytat Pesti > hányat ÉrdyC; kértet BMK. II. 335. (1546-ból) > kéret DebrC. 10. A népnyelvből ismerjük nyertet, törtet (törtessünk pipát) Nyr. XV. 214. Mindezeket ma általánosan csakis -at képzővel használják (elavult szóitat, szóllat).*) *) Tán nem csalódunk, ha ide vonjuk -untat igét is. Un ugyanis átható s most mondják is megúnatja magát, NSz. általánosabb azonban s a.