Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szinnyei József: Labialis illeszkedés a cseremiszben 143

Labiális illeszkedés a cseremisz nyelvben. Kadloff (Phonetik der nördlichen Türksprachen. Leipzig, 1882. 50—63) a magánhangzók illeszkedéséről szóltában megemlíti, hogy a labiális illeszkedés (Labial-Attraction),*) a mely a törökség és a mongolság egy részében és (nagyon csekély terjedelemben) az osztják-szamojédban (1. Castrén, Gramm. 35) található, előfordul az ugorságban is. nevezetesen a magyarban. Ezt a hangtani sajátságot aztán részletesebben tárgyalta Balassa József a Nyelvőrben ,Egy második hangzóilleszkedés a magyarban' czím alatt (XVI. 345.). Azonban a magyar e tekintetben nem egyedül áll az ugor nyelvek között, mert még egy van, a melyben a labiális illeszkedés meglehetős terjedelemben ki van fejlődve, t. i. a cseremisz. Ennek három fő-nyelvjárása közül kettőben: az erdeiben és a keletiben találkozunk vele; a hegyiben nyoma sincs. A cseremisz nyelvben annyival szélesebb körű a labiális illeszkedés, mint a magyarban, hogy nem csak a magas-, hanem a mélyhangú szavakra is kiterjed. Még pedig illeszkednek 1. a szótagos képzők és ragok közül azok, a melyekben középső nyelvállással képzett magánhangzó (o, ö, e) van; 2. a mássalhangzós-végű tő és a mássalhangzós képzők vagy ragok közötti, középső nyelvállással képzett magánhangzók. *) Más az ú. n. teljes illeszkedés, a milyennek némi nyomai mutatkoznak a jurák-szamojédban, pl. abl. kóba-had, varne-hed, 'anohod, habi-hid, paeidu-hud (Castrén, Gramm. 25.); továbbá a finnben is, pl. kala-han, metsá-hán, kate-hen, talo-hon, tyttö-hön, solmu-hun, mylly-hyn, peili-hin; sanota-han, syöda-han, myytánehen, annettako-hon, kysyttákö-hön, saataisi-hin.