Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Szókombinálás és szóképzés 129

140 SIMONYI ZSIYMOND. mintájára a régi héjazat (ház-héja), továbbá a homlokzat és oszlopzat, úgyhogy a -zat zet valóságos gyűjtő képzővé lett.1

) A házagol, kutyagol igékben képzőül van alkalmazva a gyalogol, lovagol szók vége. — A csolnakáz ige magyarázata végett már Kassai J. a hajókáz, szekerkéz, hintókáz igékre hivatkozott; ugyaninnen kapta képzőjét a ladikáz ige is. — Kap-aszkodik az egész képzőjét alkalmasint a rokonértelmű akaszkodik, ragaszkodik szóktól kapta, mert ezek szabályos reflexív alakjai az akaszt, ragaszt igéknek.2

) «Sütlienyös idő: napnyugot, alkonyat» Baranya, Nyr. VI. 474. Előbb bizonyosan az égre alkalmazták e szót, még pedig azért, mert napnyugtakor vörhenyős az ég. Vö. verhenyő, verhenyes, verhenyeges, pirhonyodik, derhenő, továbbá «burhonyó esős idő» és burhonyagos idő (mindezek a NySz-ban), továbbá pirhanyagos (Kassai, 1. Kómb. szóálk. 17). Bizonyára ezeknek a mintájára alakult a rekkenó'-böl is *rckkcnyeges idő s ebből rekkenyeg (vö. uo. 17). VIII. Vannak végre olyan esetek, hogy két egyszerűbb képző egészen áthatja egymást, összekeveredik, s új testesebb képző keletkezik belőlük. Erre is a rokonértelmti szópárok kölcsönhatása adja az alkalmat. A legvilágosabb példák az alsódrávai nyelvjárásnak ezen*igéi: szakajszt, szalajszt, veszejszt, mert ezek nyilván a szakajt, szalajt, veszejt, s másfelől a szakaszt, szalaszt, veszeszt alakok elegyedéséből állottak elő. így keletkezett az új -ajszt képző, melyet pl. afullajszt igében is használnak e h. fullaszt, noha ennek nem volt -ajt végű párja (vö. Nyr. XXI. 136—7).8) *) A gyülevész mintájára alakult Heltai szecköue'sz-e vagyis szökevész-e (melyet hibásan szecskeve'sz-szé ferdítettek, s így van fölvóve a NySz.-ba is), továbbá gyüjteve'sz Nyr. VIII. 567. 2j Vö. Valami skorpió

ragaszkodott-e ujjamba, Kovács P. Fars. kaland 39. Ide tartoznak még csimpaszkodik, csingaszkodik, csingalaszkodik Tsz. és gebeszkedik Ar: Hátr. Pr. 280. — Fortyan a forr igéből származik s képzőjét a hortyan vagy rottyan igéből vette (vö. Hamar felrottyan, mint a forró kása, Dug: Pb. I. 185). 3) Egy 1809-i sárospataki kéziratból olvassuk Nyr. XVII. 275 : «A legkisebb diót . . szárajzd meg, ted el»; tehát szintén ilyen igéből • szárajszt s= szárajt NySz. -f- száraszt.