Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

MONDATTANI BÚVÁRLATOK. 45 az ugyanez, mindez stb.-ben az ugyan, mind adverbiumok fűződtek össze az egyszerű mutató névmásokkal; a sem, se szócskákban az is, és kötőszó vált egygyé a tagadó és tiltó nem, ne szókkal, a sőtben meg ugyané kötőszó a még-gel alkotott új egységet (az utóbbiakra, a sem, se, sőt szókra nézve vö. Simonyi: Kötőszók, I. 60, 97). A mindkét, mindkettő s hasonló számnevekbe olykor a névelőt is közbe írjuk: mindakét mindaketten stb. Az összetett számok közül a tizenegy — tizenkilencz ós huszonegy •—• huszonkilencz szintén csak összeolvadt szerkezetek (tizen egy, azaz: ,tizen fölül egy' stb.), s ma egységes szóként sorszámképzőt is ragasztunk hozzájuk : tizenegyedik huszonkettedik, stb. (Vö. lat. duodevicesimus, undetricesimus, ezekből: duo-deviginti, un-de-t.iginta; ném. einundziuanzigste stb.) Mind e példákban az egygyé olvadás oly teljessé vált, hogy az orthographia sem választja többé külön eredeti alkotó elemeiket, sőt némelyüket csupán a történeti fejlődés végig tekintése útján vagyunk képesek elemezni. Vannak azonban jelentékeny számmal olyan eseteink is, melyekben a mondate^meknek egységes szókónt való szereplése világosan kimutatható, noha egységes voltukra orthographiai különállóságuk miatt mindeddig sohasem gondoltunk. Kimutatható pedig ez az egységként való szereplésük, mihelyt közelebb szemmel vizsgáljuk, mennyiben felel meg jelentésük ama kifejezésnek, melynek jelzőjéül alkalmazva vannak, vagy hogy állapíthatunk-e meg különkülön valamennyi elemüknek valami pontos szerepet az ismert mondatbeli szerepek (alany, állítmány stb.) közül. E kérdéseket fölvetve rögtön észreveszszük, hogy a kérdéses mondatrészletek csak úgy magyarázhatók meg némely kifejezések előtt, ha nem alkotó elemeik szerint, hanem egységesen, egész egységükben kifejlett jelentésük szerint fogjuk fel őket, s ha nem keressük minden tagjuknak az egész mondathoz való viszonyát, mert ez valamennyire nézve meg sem állapítható, hanem megelégszünk az egész mondatrészlet egységes szerepének megállapításával. logikus úton a mélyhangú amaz is előállott. Egészén hasonló keletkezése van a franczia ce, cet, cetté, celui, celle mutató névmásoknak, melyeknek c-jében a latin ecce ,íme' lappang: ce — ,ecce-hoc'; cet = ,ecc-iste' stb. (1. Brachet: Dictionnaire étymologique).