Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Kisebb közlések - Franczia kormányrendelet a helyesirás ügyében 236

KISEBB KÖZLÉSEK. 239 cils szó miatt, az une lieue et demie mintájára une demie lieue-t,forsené-t és nem forcené-t, mert hisz azt teszi, hogy hors sens és semmi köze a force szóhoz. Melyik tanító tudta igazán megfejteni, miért térnek el egy­mástól apercevoir és apparaítre, alourdir és allonger, abatage és abbat­teur, abatis és abattoir, agrégation és agglomeration 1 A helyett, hogy ilyen esetben egy általános, meg nem sérthető szabály eszméjét szorítsuk a tanuló elméjébe, nem volna-e jobb vele megértetni, hogy a helyesírás folyton változó valami? Nem nagyon valószínű-e, hogy a következő vagy a második nemzedék korában a legtöbb efféle furcsaság meg se lesz már, hanem helyettük olyanforma egyszerűsített alakok lesznek használatosak, a milyeneket már a jelen században az Akadémia szótárának egymásután következő kiadásai szemünk láttára létesítettek ? 3. Végre századunk eleje óta életbe léptettek a franczia helyesírás terén több szabályt; ezen szabályok oly megkülönböztetéseken alapul­nak, melyek döntők voltak a nyelvészek szemében ; de a modern nyelv­tudomány, mely jobban tekintetbe veszi magának a nyelvnek történe­tét, csak nagy megszorításokkal hagyja helyben ezen szabályokat és tel­jesen tartózkodik azon babonás tisztelettől, melylyel őket illetni szokták. — Föl kellene szólítani a vizsgálókat és a tanítókat, hogy a világért se bajlódjanak ezekkel sokat; jobb lesz amúgy könnyedén átsik­lani rajtuk. Különösen ebben a tekintetben kell megkönnyíteni a tanuló fáradságát. Magukban az elemi iskolákban mennyi órát fordítottak arra, hogy alaposan megtanítsák a tout, merne, vingt, cinq, nu, demi szabályait, meg arra, hogy fejtegessék az összetett szavak állítólagos helyesírásának számtalan kivételeit, meg a kivételek kivételeit; pedig az egész nem más,mint egy örökös változásnak a története; a reá for­dított órák pedig az elme nevelésére teljesen haszontalanok. Nem egyszer már a sajtó is utalt azon végtelen vitatkozások hiábavalóságára, melyekhez az írásbeli feladatokban előforduló bizonyos szólások szolgáltatnak alkalmat, pl. des habits d'homme vagy des habits d'hommes; la gelée de groseille vagy de groseüles, de pomme vagy de pommes, des moines en bonnet carré vagy én bonnets carrés. Föltéve, hogy igazolni is lehetne a helyesírás egyik vagy másik ilyen kényes dolgát, nem nyilvánvaló-e, hogy a gyermekek túlnyomó többségének okosabb dolga is akadhatna, mint hogy ezekre vesztegesse idejét ? Hogy csak magáról a franczia nyelvről szóljak, ennek ismeretére nem volna-e sokszorta hasznosabb, hogy a tanító a tanulóknak az osz­tályban fölolvassa vagy velők fölolvastassa, sőt az iskolán kívül is olvas­tassa velük klasszikus íróink szebb lapjait, a helyett, hogy elméjük élét olyan grammatikai szőrszálhasogatásokon edzik, miket alig lehet meg­fogni, nem is szólva arról, hogy néha épensóggel haszontalanságok. A helyesírással való túlságos bíbelődés nem kelti föl a tanulókban a szép érzetét, nem kedvelteti meg velük az olvasmányt és kritikai észjárást sem ébreszt bennük. Mindössze holmi szőrszálhasogató akadékoskodás­hoz szoktatja őket. Ha annyit vesződnek a szókkal, könnyen elvesztik szem elől a gondolatot és ha hozzá nem szoknak ahhoz, hogy a szók burka alatt legelébb is a gondolatot keressék, mely a beszéd lelke, úgy sohasem fognak írni tudni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom