Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Ismertetések - Simonyi Zsigmond: A Beszterczei Szójegyzék (Finály kiadása) 230

230 SIMONYI ZSIGMOND. sterno- nak prostravi-j&koz prostrare-t alkot a nyelvszellem, mikor a -latus, -laturus, -latio, -lator végzetű összetételek mellé -lare végtí igék állnakelő. Visszaképzésnek, vagy mint eddig nevezni szoktuk, elvonás­nak tarthatjuk azt is, mikor immigrare, demigrare, transmigrare stb. alapján egyszerű migrare-t alkotott meg a latin nyelv. Ellenben mikor a nyelvérzék az irrire-hől származó irritare igét ir-ritare elemekre bontja s belőle ritare-t von el, vagy — hogy nyelvünk­ből is idézzek egy pár érdekes esetet — mikor aföllebbez (=follebb-ez), föltételez (=föltétel-ez) és kézbesít (=kézbe-sít, vö. semmisít, valósít) igé­ket a népnyelv föl és lebbez-re (lebbezzenföl), föl és tételez-re (nem téte­leztem volna föl róla), kézbe és sít re (nem sítette kézbe) bontja szét, mi­kor a kisdedóvó—kisdedó-bó\ dedó és dadó főneveket fejt ki sok vidé­ken x ): az ezen esetekben mutatkozó nyelvi jelenséget találóbban elemző szóalkotásnak nevezhetjük. ZOLNAI GYULA. A Beszterczei Szójegyzék. A Beszterczei Szószedet. Latin-magyar nyelvemlék a XV. századból. Az ere­deti kéziratból kiadta, értelmező jegyzetekkel kisérte és teljes szómu­tatókat készített hozzá Finály Henrik. A nyelvemlék hasonmásával. Ára 2 frt. Budapest, }892. 8." r. 92 1. és 16 lap igen sikerült fény­képi hasonmás. (Értekezések a nyelv- és szóptud. köréből. Kiadja a M. T. Akadémia. XVI. k. I. sz.) I. Szivesen megbocsátjuk a kiadónak a kevéssé ízléses czímet azért a fáradságért, melyet a becses Beszterczei Szójegyzék kiadására s magyará­zására fordított. Ez a szójegyzék mind a magyar, mind a középkori latin nyelv szókincsére nézve nagyfontosságú s azért megérdemli, hogy nyel­vészeink lebetőleg földerítsék a benne foglalt számos kétes olvasatu szó­nak alakját és jelentését. Finály már sok ilyen kétes szót megfejtett. Kár, hogy nem vette tekintetbe azokat a megjegyzéseket, melyeket a tavalyi Akadémiai Érte­sítőben s a NyK.-ben tettem közzé. Az ott mondottakat ezúttal még egy pár helyreigazítással kivánom megtoldani.2 ) 29. sz. «nepus, fierjiw unaka» hat sornyi találgatás a helyett, a mi a végén csak kétkedőleg említve s a mi első tekintetre világos : nepos, férfiú unoka. (így van a 295. sz. a. 9 sornyi szószaporítás arról, hogy capito se Ducangenál, se máshol nem jelent halat s a végén azt mondja: «Egyébiránt még azt találom, hogy capito=cyprinus aspius.» Ez ugyan­csak nem tiszta philologusi munka.) x) Vö. Simonyi: Az analógia hatásairól, 14. lap ós: A magyar nyelv, I. 20, 21. Az utóbbi helyen tárgyalt dedó-ra. nézve megjegyezzük, hogy Nagybányán (Szatmár m.) is használatos, s megemlítjük rá a követ­kező érdekes feleletet is, melyet egy enyiczkei (Abauj m.) fiúcska adott e kérdésre: Te is a kisdedóba jársz ? — Nem, felelt rá, én már a nagy dedóba járok (értsd : az elemi iskolába). 2) Ezeknek egy részét már az Akad. Értesítőben is közöltem. L. még Tagányi Károly becses értekezését (A BesztSz. kultúrtörténeti jelentősége) Századok 1893. és Melich János megjegyzéseit az idei Nyelvőrben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom