Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Balassa József: A gyermek nyelvének fejlődése - 129

A gyermek nyelvének fejlődése. n. Az eddigiekben igyekeztem lehetőleg pontosan és hiven vázolni azt a módot, a mint egy állandóan megfigyelt gyermek beszéde fejlődött születésétől negyedfél éves koráig, vagyis addig az időpontig, a midőn nyelve, legalább a legfontosabbakban, a felnőttekével egyezik. Ekkor azonban még nem érvéget a gyermek nyelvtanulása. Láttuk, hogy kiejtése tökéletlen, szókincse korlátolt, az egyes szavak jelentése nem egyezik mindig a köznyelvben használt jelentéssel s a nyelvtani alakok használata is ingadozó. Ezen a koron túl a nyelvtanulás már lassan halad ugyan, de mindig ugyanazon az úton, mint az első időben. Hogy a gyermek beszélni kezdjen, ahhoz a következő négy feltétel szükséges: 1. hallja mások beszédét; % értelmet fűzzön a hallott hangokhoz; 3. akarja gondolatát hangokkal közölni; 4. képes legyen maga is az illető hangokat létrehozni. Tehát ép halló és beszélő szervek, valamint a hallott hangok megértésére fogékony agy, mely a benne ébredő gondolatokat is hangok segítségével igyekszik kifejezni, nélkülözhetetlen feltételei a beszólésnek. E tehetség lassanként, hosszú időn át fejlődik ki a gyermekben, s az egyes képességek ébredése szerint, a gyermeki nyelv fejlődésében három nagyobb korszakot különböztethetünk meg. Első korszak. Hall és képez hangokat, de nem fűz jelentést sem a hallott, sem a kiejtett hanghoz. A mások ajkáról hallott hang csak oly hatással van rá, mint egy síp, csengetyű vagy bármely más tárgy hangja; az ő hangjai sem valamely gondolat kifejezésére szolgálnak, hazem csak hangképző szerveinek folytonos mozgatása által keletkeznek. Második korszak. Megérti a hallott hangot, de ő maga-NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXIII. '.)