Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Értekezések és közlések - Dr. Kúnos Ignácz: Három Karagöz-játék. – Török szöveg, fordítással. Tárgyi és nyelvi magyarázatok - 1

HAMAM OJUNU. 5 erős gúnyjával, mikor egyúttal az idegent is bánthatja benne. Ugyanolyan lélektani processus szüleménye ez a nyelvhumor is, mint az efendi nyelv ellen való, csakhogy itt még szándékosabb, még malitiosusabb a pórul járatás. Amaz a hajaijátékoknak nyelvi, ez meg a nyelven alapuló nemzetiségi harcza. Ennyit röviden a ramazáni bohózatok jellemzetességeiről. E nemből valók az itt közlendő játékok is, a Fürdő- meg a Verseny-játék a hallottam darabok legjobbjai. Amaz a török fürdői életet tárja elénk belső berendezésével, kónyelemadó szolgáival, tarka vendégseregével; ez meg ama költői mérkőzést örökíti meg, melynek színtere a kávéház, hősei meg Karagöz és a poéták. Mindkettőben a Karagöz megjelenése, az ő burlesk komikuma a központ, melyhez csak keretképen jelenik meg egyrészt a fürdő ezernyi változataiban, élénk eseményeiben, másrészt az ideális poéták, kiken teljes diadalt arat Karagöz vastag realismusa. De minthogy e gyűjteményemmel főleg nyelvi érdekekre czóloztam, az volt főigyékezetem, hogy egyéb játékokból is beleválogassam a mi eredeti szólást, jellemző nyelvalakokat és ízlésünkkel össze nem ütköző szótréfákat csak hallottam. A sztambuli nyelvjárásnak törekedtem benne hű rajzát összeállítani. Es nem jelentéktelen érdeme van e munkában az én tiszteletreméltó barátomnak *Ürfi bej efendinek, a kivel nem egy ramazáni estét töltöttünk el, loppal jegyezgetve a hajaldsik bódéjában, és kinek kitűnő népnyelvismerete különben is megközelítette a hajaldsik nyelvértő talentumát. A nagytudományú Szilágyi Dániel, a ki folyvást a legszívesebb figyelemmel és érdeklődéssel kisérte török nyelvtanúlmányaimat, nem egy drága óráját szentelte e népies szöveg megértetésére és magyarázására. Ezért hálával, fájdalom, már csak emlékének adózhatom. A játékok leírását illetőleg, melyről a szöveg végéhez csatolandó ,Tárgyi és nyelvi magyarázatok' közt bővebben lesz szó, az élő kiejtés hű visszatükrözésére igyekeztem. Sztambuli, de meg egyáltalában oszmanli népnyelvi szöveg, tudtommal legalább, nincs kiadva,1

) és így egyes nyelvhangok megfigyelésérőlés megjelöléséről számot kell adnom. A mélyhangú i jelölésére I helyett az é jegyet használtam, mely az élő kiejtésnek még legjobban megfelel. *) A Bálint Gábor Török nyelvtanában közölt vígjátékban (((Színdarab, a stambuli tájbeszédek mintaképe*)) csak jó oszmanliasságot találtam.