Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Értekezések és közlések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első rész: az ugor nyelvek szóképzése. II. Névszóképzés - 401

48. §. PRONOMINALIS NÉVSZÓKÉPZÉS. 459' kezdő-consonansára nézve v. ö. m. egér = vog. tener (tenger), osztB. lengir; talán meg is van még nyoma a régi magyar nyelvemlékekben hő, hű alakban, ha ennek kezdő /i-ja nem csak graphicus sajátságnak tekintendő. 4. Pronominalis -Jc képző, az identitás és különvalóság kiemelésére («idem» és «ipse»): Vogul -ki, -k, a szemólynévmásoknak sing. dual. plur. alakjaihoz járulván, az «ipse»-t fejezi ki: vogB. cimki magam, ndnki magad, táki (e h. tduki) maga; dual. rnenki magunk ketten, nenki, tenki; plur. manki magunk, nanki magatok, tanki maguk = vogK. amk, nak, tak; dual. 3. tink maguk ketten; plur. mánk, nank, tank. Ezek ragozásában a -ki végű tő bővül részint -wa-val (v. ö. fent am-na-ne, nag-na-ne), részint a vogK.-ban -ya-val (v. ö. 3. alatt: ta-va-me) : vogB. dat. amkina-mn magamnak, ndnkina-nen magadnak, tdkina-ten magának; abl. ámkina-mnel magamtól, ndnkina-nnel magadtól, tákina-tenl magától | vogK. takna-ne magának, takna-nel magától, tankna-ne maguknak; takva-me magát (v. ö. tava-me őt), nakve-n magadat, nahventel magaddal || Magyar: az 1. és 2. személynévmás sing. accusativusában-£70-vel bővült tő szolgál: engem v. engemet, téged, tégedet (e h. ten-ge-d); szintigy a vogulban az dmki, ndnki-nék személyragos alakjai accusativusúl valók: dmkim, ndnkin. A m o r d v i n-ban -ka, -ke nyomatékosító képzéssel való mutató névmások: mordM. iaka ebendieser, ugyanez (gen. tahin, plur. n. úakt, nakitnd) : td (abl. iada) dieser; iaka eben der, ugyanaz (plur. n. sakt, sakitnd): sd (abl. éada) der, jener; = mordE. teke, seke (: te, se). — Ugyanezen elem, csakhogy rag jellemével (casusragok után) nyomatékosítja a lapp nyelvben a mutató névmásokat: IpS. tatek (tdtek, tdhtek) «derselbe» (1. tat fent 2. alatt): acc. tab-ke, tau-ka, com. taina-k stb. | lpF. ddtak, dátaka \ IpS. tuotek (tuohtek) derselbe, ugyanaz, épen az. Utójegyzet. Különvalók azon pronominalis származékszók, a melyek voltaképen összetételesek, a mennyiben az alapúi való névmáshoz még a «faj, nem, -kép, forma» vagy «sokaság, nagyság, magasság)) fogalmak kifejezése járult, néha még nomen possessoris (melléknévi) végképzővel: «milyen, ilyen» és «mennyi, ennyi*-féle szók. Igaz, hogy némely ilyen szóban az eredeti utórész annyira