Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Értekezések és közlések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első rész: az ugor nyelvek szóképzése. II. Névszóképzés - 401

44. §. DIM. KÉPZÉS ALKALM. : 3. NOM. POSSESSIVUM. 435 innere); meg locativus-alaktól: onjolnoso der vordere, sengalnese der hintere, mündürnösö weit entfernt, Ménese qui in propinquo (lisne) est, pokselnese medhis. Ide tartoznak a sorszámnevek is (42. §, jegyz.) s ezek közt a legfontosabb, mert mind a két dialectusban egyező alakkal meglevő: vese (vesd) «másik, második» (velse h., tkp. «oldali» : vei). Megerősíti e látszatot, hogy a cserM. -ben meg más cserS. forrásban (pl. az 1882-ki Mátéban) -sa, rée alak jelentkezik (de csak locativusi alapszón): lisnasa = Eeg. lisnese, jml-vilnse über den wolken befindlich, himmlisch (vilne), (Máté 20, 16) sengelnise utolsó, onjcilnisi elülső, első. Ámde azt is látjuk, hogy ilyen -nasa, -nese végű alak mellett az ulsa, ulse «való, levő» szóval való körülírás is mutatkozik (Máté: jiülpomisto ulsi «égben levő» (cserM. pül-vilnse), s hogy ugyancsak cserM. szövegben e körülírás összevonódik: kecdvcil mongirstalse déltájbeli (tkp. déltájban levő — cserS. kecival mongirste idsi). Ebből az sejthető, hogy a -sa, -se alaknak még sincs semmi köze a cserS. -sa, -seféléhez, a mi külömben e két dialectus közt tapasztalható hangviszonyokkal ellenkeznék, hanem egyszerűen az ulsa participiumból rövidült el (lisnasa = lisna-'lse), miszerint is itt ezen -sa, -sevel mint nem régi képzővel nincs semmi dolgunk. — A mi már most a cserM. -so, -se-t illeti, föltűnő, hogy ez nem s-vel van, a mely fcs-ből maradva az ugor (vagy finn-mord.) -ks dim. képzővel egyező lehetne (tekintve még a cser. nyelvnek erős s-kedvelését), hanem s-vel, a miért is csak olyan elemet láthatunk benne, mely külömben is a cseremiszben s-vel lép föl. Ez pedig a se (mind a két dial.-ban meglevő) mutató névmás, s ez az olase, kudoso-íélékben jóformán már kész, és pedig a genitivussal egyező (44. §.) nom. possessivum-alakhoz járult, épen úgy mint a mordvinban -sa az eredeti sorszámnévhez (kolmica e h. kolmit-sd, kolmind-sd); vagyis olase, kudoso = régibb olanse, kudonso (kudon-se). A -so, -se-nek a -noso, -nese végüekben való szereplése természetesen csak a kategorikussá vált alaknak túlterjeszkedéséből magyarázható. B) A -/ dim. képző (38. §.). Magyar. Bendes használatú nom. possessivum-képzŐ <i, teljes tő <.ia, ie, e h. <oja, eje, s ezen vállalt functiója az eredeti dim.értékkel való használatot nagyon.is megszorította: pl. királyi 28*