Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)
Értekezések és közlések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első rész: az ugor nyelvek szóképzése. II. Névszóképzés - 401
426 UGOK ALAKTAN, I. blutig: vér; v. ö. finn verekse és verise) | heves heiss, bitzig: hő, hév (heve-t) heiss (hő-víz) és hitze | leves saftig; meg: suppe (azaz: «lé-féle» étel; lé, lév, leve-t \ gyors (gyorsa-t) schnell: vog. oszt. jar,jur kraft, stárke MUg. 162. 1. Jegyzet. Lehetne bár a «vmivel foglalkozót)) (vmit őrzőt, készítőt) jelentő -s-képzést (pl. kapus thorhüter, csikós pferdejunge, gulyás rinderhirt, szekeres fuhrmann, lakatos schlosser: kapu thor, csikó fohlen, gulya rinderheerde, szekér wagen, lakat schloss) eredeti nom. possessoris-képzésnek magyarázni (pl. szekeres tkp. «ki szekérrel bír = szekeres-gazda», kapus «ki a kaput tisztül bírja»). De számba jön, hogy ilyen értékű képzés már más alakban van a magyarban és pedig egyik legrégibb foglalkozásra nézve: halász «piscator» (meg: juhász, vadász, madarász; lásd 22. §. végén) s hogy másrészt az -s-féle példák közt van török eredetű alapszóval való (kapu-s, csikó-s), meg hogy épen szorosb értelmű és hasonló alaká képzés a törökségben széltiben el van terjedve és igen használatos: -ci (-f,i), pl. bálikéi halász, kapusi kapus, araba^i szekeres, deve$i tevehajtó, asci ótelkészítö, É szakács (as) stb. E képzés pedig a csuvaeban -íe, kopva ~é alakot öltött, pl. timirie, timirs kovács (kaz. timerce, alt. temirci, oszm. demirgi: timir, demir vas), olavs, lavis fuhrmann, vorspanner (kaz. ilauci) s egy ilyen képzésű szó úgyis kölcsönbe került a csuvasból: szűcs «kürschner» = csuv. süée, süviée, süves, süls «schneider» (tkp. varró: v. ö. siile- náhea = kaz. jöjlá- id., jöj «naht»). Mondani sem kell, hogy a tör. -ci-nek csuvas -si, -se, -s alakja a magyarban, a továbbképzés alapjául szolgáló példákban s (s)-vé válhatott, kivált az amúgy is számos egyéb -s (s) képzésű szók hatása mellett. 2. Jegyzet. Főnévileg használva, illetőleg a «hely» (vagy szorosabban «erdő, heg3r , szántóföld, kert») fogalom hozzáértésével, szerepel a magyarban az s-es nom. possessoris gyakran mint «nomen loci», azaz valamely birtokról jelzett közhelynév, mely esetleg tulajdon «helység»-névvé is vált: fenyves pinetum, fichtenwald | tölgyes (töl'ós), cseres quercetum | nádas arundinetum, füzes salicetum, nyires birkenwald, mogyorós haselnusswald, havas schneegebirg, dinnyés melonenfeld, szilvás pílaumengarten, stb. | tulajdonnevek: Mogyorós, Nyires, Kenderes, Bükös stb. B) A -/ dim. képző (38. §.).
