Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Értekezések és közlések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első rész: az ugor nyelvek szóképzése. II. Névszóképzés - 251

30. §. DEVERBALIS NÉVSZÓKÉPZŐK : 2. -j (-g). 275 < d-s, é-s rendes használatú «nom. actionis» (néha «nom. acti») képzője: adás das gebén (ad-), vetés das werfen, saen; die saat (vet-) \ írás das schreiben, die schrift (ír-, íro-); ülés das sitsen, sitzung, der sitz | stb. stb. — Alkotó részekre és közeljáró jelentésre nézve találkozik a m. < ás, és-vél a finn -jaise (pl. -jaiset, pl. tappajaiset, laksiáiset). — Megjegyzendő, hogy a magash. alak némely vidéken < ís-nek hangzik. — Azonos változatnak látszik még <.ács, ebben: forgács, fargács «span, splitterw a farag«schnitzen« ige mellett (v. ö. -cs mint diminutiv képzőt: kövecs; meg hogy némely régi emlékben < áss-féle írás fordul elé: vallass, kérdéss, ragozva is: vallássom, kérdéssed Nyelvőr I, 37.); de az is lehet, hogy előző < áncs-ból gyengült el az < ács, v. ö. szilács «span» mellett szilány és a sziláncsol- denom. igét (Kriza). Cseremisz. A magára való -j nom. verb. képzésnek alig találjuk biztos nyomát a cser.-ben. Ilyennek látszik cserS. sokte «sieb», mint nomen instrumenti (v. ö. finn -ja-me, i-me) a sokto- (prses. 1, soktam) «sieben (szitálni)* mellett (v. ö. mord. sifte-ma, sifti-m <(sieb»; a sokte-heli végvocalis értékére nézve: cser. ceri és cire «facies» = tat. [kaz.] ciraj) | jóformán ez is: pise «scharf»: v. ö. mordE. sci «scharf» (e h. pisci = finn pistdjci «stechend» : oszt. pesté scharf; 1. MUgSz. 547—548.). — Egyébiránt az ind. preesens-ragozásnak egy részében szereplő < e tő, úgy mint a mordvinban a prses. 3. szem. alak) ugyanezen -j-féle nom. verb. képzésnek mutatkozik (pl. pokto- igétől: sing. 1. pöktem, 2. pökted e h. *poktoj-m, poktoj-d). Eendes használatú nom. agentis a cser.-ben a -SO, -sö, -se (M. -sa, -se) alak, mely gyakran nom. prseteriti értekével is bír: pl. poktoso treibend, pürdüsö drechsler, tornator (pürd- drehen), tolso kommend v. gekommen, kise liegend (kisejing segrotus, ein kranker), őrse wütend (őrse pi veszett kutya), kodso geblieben, überbleibsel (1. NyK. III, 430). Hogy ezen -so régibb -hso helyett való, mutatja a koloso «mortuus» mellett fönnmaradt kolokso teljesebb alak (cserM. kolsa, kolasa és kolaksa). Ez erősen a finn kuoliasa (kuolijasa, *kuoleja-sa)-m emlékeztet ugyan, miszerint azt vélhetjük, hogy a -Mo-beli /c-ban van meg a -j képző, illetőleg eredetibb -g alakja. E mellett azomban föl kell vennünk, hogy a cser. -kso régibb -kkso h. való, mert maga az -s végképző is a cseremiszben régibben csak -ks lehetett (v. ö. mord. erdjks, és egyéb < iks-íélé-18*