Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Ásbóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminologiában. 321

SZLÁVSÁG A M. KERESZTÉNY TERMINOLÓGIÁBAN. 405 6. Az olvasó. írás olvasás. Eégebben azt hitték, hogy az olvasó a XIII. században élő sz. Domonkostól ered. Ha ez valóban így volna, ha tehát a magyarság keresztyén hitre tértekor nem is ismerték az olvasót, itt semmi helye nem volna, nem is származhatott volna e szó az ószlovénből. De a mint Lonovics egyházi archeológiájában (1, 326 1.) forrásokra hivatkozva mondja, az olvasó sz. Domonkos «korát sokkal megelőzi s sz. Domonkosnak azon értelemben tulajdonítható, hogy mai alakját tőle nyerte s hogy ő s az általa alapított szerzetes rend tagjai a szent olvasó mondásának terjesztésében különösen és sikeresen buzgólkodtak.» A latin corona rosacea-va], a német Rosenkranz-v&i nem boldogulunk, ha a magyar olvasó kifejezést kell megfejtenünk. Az ószlovén forrásokban tartalmuknál fogva meg sincs említve az olvasó, de az élő szláv nyelvek tanúsága azt engedi következtetni, hogy az ószlovénben a magyar olvasó-inak teljesen megfelelő kifejezés volt használatban. A orosz cetki (olv. csotki) szakasztott mása a magyar olvasó kifejezésnek, csakhogy többes számban használják; a szerb horvát brojanica, bolgár brojenici az orosz szónak kommentárja. Mert az orosz kifejezés csak úgy, mint a magyar kétfelé tekint: az ige, melytől származik, cesth (praes. ószl. chtq,), egészen úgy mint a magyar olvasni ige, jelent ,numerare és legére' (záhlen és lesen). Ha a horvátszerb bolgár «szám»-ot jelentő broj szótól származó, tehát «számláló»-t jelentő kifejezések nem adnának határozott irányt, még kételkedni lehetne, vájjon nem kell-e a cesth és az olvasni szók «legere (lesen)» jelentésére gondolnunk. Mert az oroszban azt mondják : imádságot olvasni (citath molitvu) = imádságot mondani, a németben szintígy olvasnak, nem mondanak misét (Messe lesen) ; a svédben is olvasnak (Idsa) imádságot. Magából az oroszból tehát meg nem lehet tudni, imádságszámlálónak vagy imádságmondónak nevezték az olvasót; minthogy pedig a magyar olvasó szakasztott mása az orosz és egy hasonló bizton föltehető ószlovén kifejezésnek, őt is érinti e kétszíntiség. A déli szláv kifejezés, úgy látszik, eloszlatja kétségünket, noha azt lehetne rá mondani, hogy az végre is csak interpretatio, mely lehet helyes, lehet helytelen; mert abból, hogy a déli szlávok így értették az olvasó elnevezését, a mint értették, t. i. számlálónak, még nem következik biztosan, hogy az,