Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Ismertetések és birálatok - Budenz József: Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Ármin »A magyarok eredete« cz. munkájára. II, 5. 6. 1

TÖKÖK NYELVÚJÍTÁS, 6. 31 eredetű vezir szó, meg egy nem török eredetű arab vezir, noha ezek egymásnak minden tekintetben szakasztott másai; vágyba ezt nem meri hinni, azt kell neki vélnie, hogy az arabok e szót kölcsönvették a törökségtöl (még pedig az oszmán-törökségtől, a mire a szónak kezdő u-je mutatna) — talán cserében a suhan ^jLíaJLw szóért! Itt csak arról van szó, hogy egyazon-e a töröknek vezir-je az arabok vezir-]é\e\, a mit okosan nem is lehet tagadni; meg hogy melyik vette át a másiktól ? Ez utóbbira megfelel egy pillantás az arabságnak a török (jelesen az oszmánli) szókincsre gyakorolt roppant nagy hatására. Más kérdés az, hogy az arab jjv, csakugyan a <v. «portavit» igétől ered-e, a mint eddig legtöbben hitték, vagy a persa ^;S (gezír) «praefectus» szónak van hozzá köze. F) Kölcsönvett mongol szók. JlidOTl «szem: auge», Jbidil- nézni, szemlélni: sehen, schauen» 536 (N. 484) 1., m. néz- «schauen» mellett; — megvan nidon v. nidun (e h. nicliin) «szem», de nincs meg nidü- nézni, hanem ez van (mint denom. ige): nidüle- «blicken, schauen» Schmidt 90; «regarder, voir d'un coup d'oeil tout ce qui se passei) Kowal. 659. JlOJCVVl «úr, fejedelem, vezető : herr, fürst, anführer», nojalik fürstlich, nojaia- herrschen, nojaragha «urat lenni (sic!), a nagyot játszani: herrisch sein, den grossen spielenw 618 (N. 540) 1., m. nagy «gross» mellett; — nojaragha- hibás olvasás, e h. nojarya(Schmidt «sich stolz und herrisch benehmen); — ezekből a mongol szókból is, meg az alt. naj (nagyon: sehr) és csuv. nomaj (sok: viel) következik V. úr szerint «egy régi t. t. noj (nagy, emelkedett: gross, erhaben) gyök». JCÜTVIOTI «férfi: mann» 566 (N. 504) 1., m. Mm «mas, masculusi) mellett; — Schmidt 183. kümün «mensch, mann»; Kowal. 2610. qejiOBT.K'b (homme). iidele «idős, régi: alt», iidögöj «még nem (tkp. időtlen): noch nichto 607 (N. 534) 1., m. idő, üdö «tempus» alatt; — Schmidt 75. ötele (nem iidele) «alt; gémein, unbedeutend», v. ö. ötel- «alt werden, alterno; ödiigöj «noch nichto; Kowal. 516. 520.