Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)

Értekezések és közlések - Dr. Munkacsi Bernát: Votják nyelvmutatványok I. Idegen elemek a votják nyelvben - 35

146 MUNKÁCSI BERNÁT. itt nem a tatár, hanem a csuvas volt, melyben az arab ^U* így hangzik: yal (jetzt, gegenwártig); megvan a csuvasban a nyomatékosított yaláy (= votj. kálik) is. 607. kazir, kazer so eben. — ar. wóls* hazir zugegen, nahe, béreit, fertig Zenk.; t. kazer, iizer jelen, jelenleg, most, mindjárt. 608. zaman sogleich. —• ar.-oszm. .jLov zemán, zaman zeit, zeitalter, zeitpunkt Zenk.; t. zeman, zemana idő, kor; kún zamana Cod. cum. 206, 211; alt. saman id.; kirg. zauman irgend einmal, azerb. zaman Budag. I, 606; csuv. saman zeit. Kétségtelen tanulsága már az itten egybeállított anyagnak is, hogy minden ugor nyelv közül a votják állott legerősebb hatása alatt a törökségnek; bizonyítja ezt különösen az átvett igék nagy mennyisége (számszerint itt 119-et mutattunk ki; ezenkívül 20 viszonyszót és 470 névszót), melyek tekintetében a votják semmiféle ,honosító' eljárást nem alkalmaz, mint ezt pl. a magyarban tapasztaljuk, hol idegen igék rendesen -ál magyar képzővel kerülnek elő. Nem tehinthetjük ilyen hasonló képzőnek a török -a végű igetőn mutatkozó -l végzetet sem (pl. rdtlal-, bujal-, busal-, aldal-, saklal- stb.); mert ez csak analogikus alakítás az eredeti <.a végű igetők mintájára, melyek magánhangzóval kezdődő viszonyító, vagy képző elem előtt teljesebb <.al végzettel jelentkeznek, úgy hogy pl. a veram, nimani mondani, nevezni igéknek imper. alakja vera, nima; ellenben jelen ideje: veralo, veralod, veraloz; nimalomi, nimalodi, nimalozi s praeterituma ismét: veraj, verad, veraz ; nimami, nimadi, nimazi. A törökséggel való érintkezés intensivitási fokát tekintve legközelebb áll a votjákhoz a cseremisz nyelv, mely mint Budenz kimutatta (NyK. III, 398) nagy számban tartalmaz különösen csuvas elemeket s ezek között mintegy 90-en fölül igéket is. A cseremisz után a magyar következik, melynek török elemei között szintén vannak, bár jóval kisebb számmal, igék is, még pedig honosító igeképző nélkül (pl. csever-, csavar- ; gyúr-; söpör-; szán-; szór-,- szíír-; tűr-). Kisebb-nagyobb mértékben hatott a törökség a mordvin, zűrjén és vogul-osztják nyelvekre is, melyeknek a votjákkal egybetalálkozó török elemeit az egyes helyeken ki is mutattuk. Meg kell itt jegyeznünk, hogy ezen közös török elemektől nem lehet közösen történt kölcsönvótelre következtetnünk — mint ezt pl. egyes ugor-szláv, keleti ugor-perzsa egyező szókra nézve fölvesszük —; mert egy részről igen szembe-