Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)
Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp olvasmányok. 165
206 HALÁSZ IGNÁCZ. tain revemin koddemeb ai, o muddotes, ton takkah. 0 almac, ale rassohe nau ila jalok vabmeti. ezen rablással gyilkosságot is hozol,*) oh mértéktelen. Oh ember, ne siess oly szerfölött merészen vesztedbe. Koce ja madde jubmelest, vai ecet o$gen, varran vuost ton mattaluluh torrot ja vaimo i líd' lossanet raddokvuotest ja vuolakest ja tan varaidén ustoist. Vuoidna, abma ton hokkicah, ko herra hdkket potica. Tat peive pota nau ko kidl, Vigyázz és kérd istentől, hogy a magad húsa, vére ellen küzdhess és a szív meg ne nehezedjék dorbézolástól ós részegségtől ós ezen világnak kívánságaitól. Láss hozzá, hogy el ne veszszél, midőn az úr hirtelen megjő. Az a nap eljő mint lópveszsző (tőr), juoi tabraneh tah, kúti miül melyhez tapadnak azok, kiknek elméje le kimom kaikit suddoit. minden bűnre hajlott. Nau viesot tantét, juhmel, vadd', Azért add, isten, hogy ugy éljünk 2 ) ja vekkebt armost miji sadd', és kegyelmed folytán segítségedet küldd nekünk, vai epe speje sdloit. hogy el ne rontsuk a lelkünket.3 ) Te copcob cauka, rokkolen, Tehát álljunk erősen, könyörögve, vai straffest paseV jubmelen. hogy isten büntetésétől megszabaduljunk. Pof, ailes vuoig'nes armoinat, mij'n vaimoit oco famoinai ; tu ailes armob vaddeste ja mijén pargoit sunate. 22. Ton leli tat aina jasketes, kaik tobdesvuoten vuoigenes ; ton karras vaimoit nuoretah ja keresvuoteb cakketah. *) tkp. cselekszel. 2 ) tkp. úgy élni. 3 ) tkp. lelkeket.
