Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp olvasmányok. 165

204 HALÁSZ IGNÁCZ. Vaip' mije te, lodnesteje, nau lime pahast piáset, vai almesne stuor avosne ekevesne tusne lulime viesot! Oh Jézus Krisztus, a ki a haláltól engemet megváltottál véreddel: te hozzád kiáltok (tkp. tégedet kiáltlak, szólítlak), [hogy] boldogságot kapjak, ha te benned hiszek erősen. Sem magamat tőled, sem tégedet tőlem soha sem akarlak elválasztani. Taníts meg' minden akaratodra (tkp. akaratodat), oh uram, és add, hogy hálát adjak neked. A te akaratod kívánságom, oh Jézus, szerelmes uram ! egyesíts veled most engemet, és oltalmazz, te istennek szelid báránya. Kiáltok hozzád, ne taszíts el! Bízom kegyelmedben (tkp. -re). Jézus Krisztus, hallgass meg engemet és segíts a te kegyelmed folytán (tkp. kegyelmedből) mindenkoron. Senki sincs, Jézus Krisztus, kivűled, a ki így segíthetne engemet; szavaid szerint és kegyelmed által te magad bátorítasz engemet. Minden bánatban, minden szorultságban te bőségesen fölvidítsz. Hiszem ezt, nem kérdezem, mit fogok szenvedni. Jézus megszabadíthat engemet. Tudom bizony, oh Jézus, most, hogy nem fogsz engemet elhagyni.