Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Dr. Kiss Ignácz: Pázmány nyelve. és III. rész. - I. 177

210 KISS IGNÁCZ. ( = valahányszor), mihelyt, mihelyest, mihelyen és mihellyen, mihelyt — ottan, a' mint; b) előidejűséget jelentők: minek-utánna (miután egyszer sem fordul elő), miulta és miőlta ; c) útóidejüséget jelentők: minek-előtte, a' mig, a' meddig, valamíg. MÁSODIK RÉSZ. A) A szókötés. Ezen szakaszban a következő fejezeteket tárgyaljuk: I. a szóegyeztetést, II. a névelő ós névmások használatát, III. a birtokviszonyt, IV. a szóvonzatot, V. a tárgyas ragozást, VI. az igeidők használatát, VII. az igemódok, VIII. az igenevek használatát, IX. a «kell» használatát, X. a tagadást és tiltást. I. A szóegyeztetés. Pázmány általában a mai szokás szerint egyeztet; de vannak sajátságai is, különösen a számnevek és mennyiséget jelentő nevek használatát illetőleg. Váljon a számnevek és mennyiség-jelentő-szók jelzettjei egyes vagy többes számban használandók-e: erre nézve ingadozó feleletet nyerünk régi nyelvészeinktől. Míg Erdősi János (1536) és Pereszlényi Pál (1682) az egyes-szám jogosultsága mellett küzdenek, addig Katona István (1615) és Szőnyi Nagy István (1695) a többes-szám mellett kardoskodnak. Végre Molnár Albert (1610), Kövesdi Pál (1686) s még Eévai is, mind a két szám, használatát egyaránt jónak tartják (v. ö. Joanhovics György fejtegetését : M. Nyelvőr. III, 293. 1.). Ha Pázmány nyelvét tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy nála , a) a számnév jelzettje többnyire egyes-számban áll, pl.: Három erős kötele vagyon a világnak. Pr. 735. | Foganatosb ez a négy dolog | A mi pásztorunk négy dolgot számlál Pr. 753 | Két dolgot kivan Isten tőllünk. Találkozunk azonban, ámbár ritkábban,