Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

A TURKOMÍNOK NYELVÉRŐL. $3 A láb, az járni, a kéz fogni való, Hol az ember, ki egészségeért istennek hálát nem ad ? Van ugyan fülünk, hogy a hallottat fölfogjuk, De mit használna mind ez, ha nyelvünk néma volna ? Semmiből éltet és táplálékot adott neked, 5 Szived kertjében növeszd tehát a hitet. Ha rabszolga neved, ismerd meg uradat, Ha színről-színre nem is ismered. Ki sorsában bízik, táplálék nélkül nem marad, Ki szóban járatos, nem rejti el beszédét. A szív az nem dobog, a nyelv az nem beszél, Ha belsődben szeretet parazsa nincsen. Évről évre szaporodnak a tanácsok az élet számára, De azért ne magad mondjad ki jogodat. Földi beszéd olyan mint sótlan étel, 10 Ha a szóban magában nincsen tűz (isteni szeretet tüze). Hunyd be szemed, s végezd be munkádat; Ha elérted a nyarat, a télről se feledkezzél meg. Bízd rá magad isten kegyére, Mert türelem rózsát terem, ha nem is oly hamar. Makhdumkuli! megszállt a képzelet, Sok kép lebeg szemed előtt; Kik hallanak, szavamat ne felejtsék el,* Habár szavam az embereknek nem is volna. 13. A hatvanötödik (és ezredik) krokodilév norúzán Elvágta a sors atyám élte fonalát. Bizony ilyen a világ folyása, Atyám pályafutásának be kellett végződnie! Kincseken soha sem függött lelkével, Földi élvekre nem vágyott soha különösen; Soha sem volt más rnhája egy ócska sálnál (teveszőrszövetnél). Mindig csak a túlvilágon járt az elméje ; Azt szokta mondani: «A világ úgy is állhatatlan». r» Nappal böjtölt, éjjele álmatlan volt, — — a tiszták ebben nem kételkednek, Hogy próféta keze volt atyám keze. Ha nem láttam volna, nem mondanám, De szerencsés volt, ki hozzá közel állt. 14. Egy napon atyád szerelemben kéjelgett, a te csirád származott, Az után vérré váltál, s a vérből létre ébredtél.