Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Dr. Goldziher Ignácz: A nyelvtudomány története az araboknál. 309

A RUMUN NYELV. 435 pre noi de viclianul (viklianul).» A másik kettőt vlach-w&k (valachice) ne­vezi. Egyikben így van: «Shi nu ducs pe noi inka la iszpitira, shi mentu­jesMe pe noi de roo" ; másikban meg így: «Shi nu ducs pe noi la iszpi­tira, shi mentujesMe pe noi de hitlyanul.u *) íme teliát hitlen, jitlen, viklen alakok, a melyek a réti, roo, azaz gonosz, rossz szónak értelmét adják ; s ^me a mentui-tól való jelenidő mentaaéte, mentueste a legrégibb rumun miatyánkokban. Vegyük előbb az elsőt. A mai rumun nyelvben a Budai szótár szerint viklen jelent: «astu­tus, vafer, versutus, callidus; hamis, álnok, ravasz» ; Pontbriant szerint is ugyanazt jelenti, t. i. «perfide, artificieux.» Cihac és a Bukaresti szótár nem hozzák fel, tudván, hogy nem rumun vagy latin szó. Ez teliát idegen. Föltetszett volt nekem, hogy Pontbriant a viklen szót, melyet «artiíicieux, perfide»-nek értelmez, a magyar hivtelen-töl származtatja : most a régi rumun miatyánkok meggyőznek arról, hogy a rumun viklen, Jitlen, hitlen csakugyan nem egyéb, mint a rumun hangsrüylyal kiejtett magyar hitlen (nemis hívtelen), kivált ha tudjuk, hogy más szóban is t fe-vá lesz. Az oláh fiúk is vízkeresztkor a betlehemmel és csillaggal járnak házról házra énekelni; a betlehemet vikleimu-n&k, a csillagot stea-n&k nevezik.5 ) Ez a hitlen teliát a mostani viklen, s a hitlenseg is a mostani ru­rnunban viklesug (az n kiesvén, minthogy a nyelv a mássalhangzók torló­dását nem szereti; azért van mesa, measa mensa, asztal helyett). A legrégibb rumun miatyánkokban a hitlen (jitlen, viklen) szón kí­vül mentuaéte, mentueáte szó is áll. Ez a mentui igének conjunctivus prae­*) Oratio Dominica in diversas omnium lére gentium linguas versa. Anisteledami, 1715. A walliknak nevezett miatyánkról a Praefatióban azt mondja Wilkins Dávid, «Britannica veteri stylo, Wallica, Hibcrnica et Sco^'rcr provinciarum meridionahum juxta exemplar aharum etlitionum sünt im­pressa.» Wilkins teliát úgy mint Chamberlayn is azt vélik vala, hogy az «gyik a kelta nyelvnek a miatyánkja, a nevezet által esvén tévedésbe. — +,Wallachicas duas, Moscoviticam, Polonicam, Bohemicam, Dalmaticam et Croaticam nobilissimus dnus Birndorff, ablegatus Hungáriáé et Transylva­niae ecclesiarum ad Augustissiinam Magnae Britanniáé Reginam Annám, pro dno Chamberlagnio accurate descripsit Servicam, Carnicam et Lusaticam supra dictus dnus Birndorff correxit Hnngaricam modo memoratus Birndorff in gratiam collectionis hujus composuit." — Ez utóbbi bizonyosan nincs úgy ; a magyar miatyánk tökéletesen jól van közölve, azt teliát Birndorff csak leírta, nem «composuit.» De megismerkedünk itt a ma­gyar protestáns egyházak követjével az angol királynénál (Anna 1702—1714-ig uralkodék), ki más tulajdonságai mellett sok nyelvtudással birt. 5) Aux enVirons de la féte des Rois et mérne pendant le carneval des enfants ou de jeunes gens parcourent les villes et les villages, c'est <m'on nomme vikleimu. Le vikleimn et la stea sönt accompagnés de chants traditionels fórt curieux. Picot (Les Roumains de la Macédoine, pag. 26. 27.) idézi Teodorescu-ból és Bolintineanu-ból. 28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom