Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Új tudományok, új előitéletek. 1

40 " HUN^ALVY PÁL. a liol legtöbb barna hajú, barna szemű és barnabőrű embereket találunk)). S Virchow elment a lappokhoz, finnekhez, hogy igazolja felfogását, a melyet az anthropologok hite után képezett volt ma­gának, s mit talált ott? «Azt tapasztalam, úgy mond, hogy egy nagy népség, melyet barnának hittünk, általában szőke, kék szemű és fehér bőrű. Ha valaki, Tacitus Germaniáját zsebében tartva, Finnországba utazik, azt fogja hinni, hogy ime ott találja meg az ős germánságot)). Igaz, a finn szőke lakosság brachykephal, s agya külömbőzik a lapp agytól, valamint az észttől, ámde az észt agy általában a dolichokephalság felé hajlik, sőt egyes példányok való­ságos dolichokephalok». x ) Virchow tehát kénytelen lerontani a szőke előítéletet, mint rombolja a dolichokephal és brachykephal előítéletet is. A baszkok és finnek vélt rokonságát is az anthropo­logiai valóság czáfolja meg; mert a baszkok barnák és hosszú* fejűek, a finnek pedig szőkék és rövidfejüek Virchow tanúsága szerint (Die Urbevölkerung Europa's. Berlin, 1874. a 38. lapon). De az előítéletek a hiúság Lernajában teremnek, azért hydra­fejüek. A nyelvek tanúsága, mely nem változó, mint a test színe, nem is néma, mint a csontok, az a tanúság egyenesen annak lehe­tetlenségét bizonyítja, hogy a mostani finn-ugor népek elődjei valaha Közép-Európának első, vagyis autochthon lakosai lettek volna. Mert a nyelvtanúság világosan azt mutatja, hogy a finn­ugor nyelvek és népek csirája meg első ifjúsága nem Közép-Euró­pában indult meg, s hogy ifjúságok ott fejlődött, a hol ma is talál­juk őket; a finn és észt epos, mely a Kaleva fiainak tetteit énekli, ott és abban az ifjúságban tenyészett; a mely mythologiai képzetek ós szók a magyar nyelvben megvannak, azok is oda mutatnak, mert ott találjuk meg hasonmásaikat. — Még azt kérdezhetjük, vájjon a történelmi tanúság megegyezik vagy ellenkezik-e a nyel­vek tanúságával ? IV. A skandináv földről a massiliai Pytheas adja az első tudósí­tást, ki mintegy Kr. e. 330 tőn nagy északi utat Thulé-ig, mi *) Die siebenste allgemeine Versanxmkmg der deutschen Gesellschaft für Anthropologie, Etlmologie u. Urgeschichte zii Jena am 9. bis 12. August 1876. Miííichen, 1870. Pag. 93. 94.

Next

/
Oldalképek
Tartalom