Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Dr. Bánóczi József: Egy régi magyar szó a philosophiában. 166

EGY RÉGI SZÓ A PHILOSOPHIÁBAN. 199 sül (F.), megfog (KK.), ismer (Ap.), tud (Vrs.), szül (E.), kételkedik (Ap.), emlékezik (Erd.), vlmbŐl kikopik (F.), felejt (Erd.); — egy nyomban marad (Gy.), meging (SzK.), ingadozik (Gy.),' tétováz (Cz.), haboz (B.), bolyong (Pct.), bujdosik (F.), csavarog szanaszét (Pet.), meg nem áll (K.), fárad v. fáradoz (F.), botlik (Cz.), szédelg (KK.), elakad (A.), nyugodik (B.), megáll (A.), fordul (Zr.) v. megfordul (F.), változik (Pet.); — játszik (FI), vlmin forog (T.), irányt ad (A.), ufonit fe«£ (Gy.), vlmit fölkap (F.), eZei&e hág vlminek (fi.), r///Ó3 Í;Í7/M'£ (Or.), véghez visz (Gy.), gondolatot futtat (Gy.), íom m^f/ (Vrs.), jár (Pet.), ?en# (Cs.), szállong (KK.), szárnyal (B.), repűi (KS.), meríti (KS.), eí/araíí (Cz.), bágyad (A.), /ia^a fái* (Pet.), pihen (A.); hánykódik (A.), háborodik (KS.), vivődik (A.), gyötrődik (Cs.), rimm hasonlik (A.), homályosodik (F.), elgyengül (K.), megbódul (A.), megcsökken (F.), összebomlik (T.), lecsendesedik (F.), kiépül vlmiből (Ty.); vlmhez szokott (K.), /avá/i (Pz.) v. megkíván (F.), kívánkozik (Vrs.), óhajt (Cs.), búsul (Gy.), vlininfügg('[\), elkészül vlmre (Pet.), kérkedik (A.), Zw^ogr (KK.), me# nem &é4üZ vlmvel (Pet.), fölindul (Cz.), fölháborodik (Cz.), megvet (Pet.). Sajátságaira vagy tulajdonságaira nézve az e?me : meghányt (F.) és zavart (Pet.), felkevert (F.) ; éreít (Km.), megért (Bs.) és éretlen (Br.); íei/e« (F.), arany (Pet.), jó (Bs.), józan (Ty.) és homályos (Np.), ftödös (Or.), //itó.s (T.); smras (KK.) és álütatatlan (Zr.), hánykódó (T.), habozó (Gy.); gazdag (Ty.), s^éíes (Szt.) és s^ii/í (Szt.); kiélés ült (F.), erős (Szt.) és heverő(Bs.), gyönge (F.), meggyöngült (T.), ellankadt (F.); éiea (Np.) és tompa (Szt.); mé/y/ (Szt.) és alacsou (Gy.); vlmbeu foglalatoskodó (Gy.), szabad (E.), ei wem foglalt (E.), o&os (Zr.), 8,2éjp (Cs.), tanácsos (Gy.), nagyra született (Bs.), é/ícs (Or.), jelentékeny (Ty.), fóZcs (Zr.), jcies (Ty.), magasságos (¥.), magas (Or.), nagyságos (E.), kitűnő (Ty.), istenes (Or.), mindenható (KK.) és feáteg (KS.), hebehurgya (M.), aprólékon kapkodó (KS.), tudóikos (A,), far fant (G.), furfangos (A.), kócsagos (Ps.), íií/tos (Gy.), fotto, (E.), idétlen (KK.); bizonyos (Gy.) és kétkedő (Gyl.), kétséges (Gy.); — továbbá : SO/J (K.), fó^fr (Or.), WÍM/?/ (KS.) ós £is (Zr.), kisded (T.); séfrea (E.), f/yors (Or.) és késedelmes (Cz.), íassíí (Gy.), fáradt (Pet.); /ogékony (Ty.) és müveit (K.), tanalt (F.); leleményes, (KS.), termé-