Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1

MOKSA- ÉS ERZA-MORDVIN NYELVTAN. 55 es-nek accusativusalakjait (v. ö. E. ezét, ezenze), s néha már csak a puszta prea-t is használja minden rag nélkül. De gyakran még előtte áll, kivált az Erzában, a refl. es (genitivus, úgy mint más viszonyított névszók előtt): E. es pran magamat (tkp. „fejemet" : mon es pran mija eladtam magamat), nevtik prat mutasd meg magadat, vanodo prank óvjátok magatokat \ M. preatsen magadat (preatsen misendat magadat árulod), son preants miza ő eladta magát, es preants misenísí magát árulja, preants sudisi átkozza magát, preazen magamat |[ M. non tijan prea sáradiks teszem magamat betegnek, nafts prea stirti mutatta magát a leánynak. Ugyancsak a refl. es a különálló személynévmásokhoz járul, mint nyomatékosító, s velük egybeejtve elveszti saját önhangzóját, pl. mons, monts (§. 10, b) e h. mon-es „én magam", mins, mints e h. min-es „mi magunk" stb. Az ekképen kapcsolt es-nek a mordM.-ban rendes gen. és acc.-aiakja van, személyrag nélkül; a mordE.-ban pedig személyraggal: 1. mohts, tb. mints E. mons, tb. mins g. a. montsen, minisen g. a. mohsen, minsenek 2. tonts, tb. tints g. a. tontsen, tinisen 3. sonts, tb. sints E. tons, tb. tins g. a. tonset, tinsenk E. sons, tb. síns g. a. sontsen, sintsen sonsenze, sinscnst. — A mordE.-ban szintigy az allativus: 1. monsten, minstenek, 2. tonstet, tínstenk, 3. sonstenze, sínstenst. » C) Mutató névmások. 1) td „ez", sd „az" = E. te, se; a td, íe-nek megfelelő többes-számi tő : na, ne (v. ö. a finnben td, nom. tdmd „ez" és ná-tp\ nama, ndmdt „ezek") 5 ragozásuk: Moksa: Nom. td ez nat ezek g. a. tan nan, natnen állat, tandi, ndndi, ndtnendi abl. t'ada, nan-, natnen• tan-ezda ezda transl. taks — Erza: Nom. te ez ne, net ezek g. a. ten nen, netnen all. tenen nenen, netnenen abl. tede nede, netnede tr. teks neks, netneks