Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)
Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1
m BUDENZ JÓZSEF peliht félnek (tnordE.-ban: virt, vált, jorí: jorit, peli: pelit). Magában a szótőben is fordul elé ily betoldott k, v. ö. §. 5, g. (pl. arhtl- festeni: E. arto-). b) Szinté a a mordM. szeret összetalálkozó n és s közé t-t betoldani: pl. trioúts, íonfs, sonts magam, magad, maga; mints, tints, sints magunk, magatok, maguk (E. ffions, tons, sofiSy mins, tíns, shts), ebből: mon-es stb. | loman-tél: elat. Iomantsta (E. lomansta) \ máne-íö\: mdnts menekült (^.rnehs) \ kuckan-töl: kuckants „a sas". c) Szóközepén keletkező htn és ftn mássalhangzó-csoportokból a mordM. rendesen elejti a t-t, pl. virhnd az erdők iyirht-nd), kefna a kövek (keft-na), erdjhnd a lakók (erdjhtna); jotafti- átkeltetni-től: frequ. jotafne-; vel'hta- fedni-tői frequ. vel'hne-. Szintígy a mordE.-ban többnyire elesik t a vtn, vtl csoportokból, pl. jovle- (és jovtle-), jovne- (e h. jovtne-) „mondani" (alapige: jovta-); sornovle-, sornovne- rázni (frequ.: sornovto-); livle- (és livtle-) kiereszteni. -- Ezenkívül a mordM.ban a kt, pt9 st, st végű többesi névszótők elejtik í-jüket, mihelyt még a na végarticulus járul hozzájuk, pl. saldaknd a katonák, sarvasna a tyúkok, utipna az éléskamarák, osna a városok (e h. saldaktna stb.). Mind a két mordvin dialectus ndn-hő\, néha rdn-hö\ is, meg a mordE. néha ndl-bŐ\ elejti a d-t, pl. (M.) andí-tó] frequ. anne- (E. anne- és andne-) etetni | sinde-töl: frequ. sínnétörni | pandí- foltozui-tól: pqnne- | ardi- futni-tól: arne- (E. ardne-) j| E. panle- e h. pandlc- (pando- foltozni).
