Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1

xMOKSA- ÉS ERZA-MORDVIN NYELVTAN. 19 vele a (1. fent a 8. 1.); a mordE.-ból azonban egészen eltűnt, s helyette csakis a szerepel. Ennélfogva eléfordúl a magashangú szótőknek (képző;

rag által való) hosszabbításában is, s utána következnek megint csak mélyh. önliangzók (vagyis: képzőben vagy ragban fölmerülő a a szónak utórészét mélyhangúvá teszi, akármilyen hangú az előrésze), pl. era-, era- élni-től: E. efamo élet j kdz harag-tói: kdzjaftl-, E. kdzejavto- haragítani | melgd, E. jnel'ga-tól: E. mel'ganok utánunk, mel'ganzo utána | pele- félni-töl: praes. 1. pel'an, tb. 1. pel'htama, E. pel'damo, tb. °2. pel'htada, E. pel'd'ado. b) Mélyhangú szóban előforduló j vagy jésített mássalhangzó (§. 3.) után magashangúság áll be (ha csak nem következik mindjárt a = a), pl. vaj vaj, zsir-tól: abl. vajda (E. oj : ojde) | kai füzfa-tól: kaldd, E. kal'de \ moll-, mol'o- h. mol'etől: E. mpl'me menés | loman ember-tői: M. lomanftemá ember nélkül | E. vanks tiszta-tói: vankste tisztán (ellenben paro-tói : parsto jól) | muskl- h. muske- mosni-tól: frequ. muskende-. Ugyané hatása van azonban gyakran az i (y)-végti ikerönhangzóból (pl. aj-bó\) Összevont i, z-nek is: midi (E. nudej) nád-tói : nadiftemá J E. vano- nézni-től: praet. 1. vanln, tb. 1. vaninek 2. vanide (s nem: vanínok, vanidó). c) A mordM.-ban némely ragok csak mélyhangú rövid íi-val végződnek, habár a szótő magashangú, vagyis az illető ragoknak már csak egyféle (mélyhangú) alakjuk van, míg a mordE.-ban a megelőző önhangzók szerint vagy o-val vagy e-vel alakúinak, pl. az inessivus-, elativus-ragok -sa, -sta (E. -so, -sio és -se, -ste: virsa, virsta, E. virse, virste); 3. birt. szem.-rag -nza (E. -nzo és -nze), optativus 3. egy. -za (E. -zo, zeipeleza féljen, E. peleze). Ily szóvégi a) mihelyt még következő rag által szóközepébe kerül, szintén mélyhangü x-vá leszen, pl. virsta: virstín, jnrstlt. Szintigy a magashangú szótőnek rövid a véghangzóját (8. 1.), mihelyt szóközepébe kerül, gyakran e, i helyett í váltja föl: pl. selma szem-tői: gen. selmin (de pild fül-tői: pilen), sapii epe: g. sapín. — Már a szótőnek vég á'-je is csapott át a-ra ezekben: mordM. kiza nyár: mordE. kize (finn kesá) \ M. tála tél: E. tele (magy. tél) \ piza fészek: E. pize, piza (f. pesd). d) Némely képzők és ragok rendesen csak állandó egyféle