Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Edelspacher Antal: Rumun elemek a magyar nyelvben. 87

ttl'MUN ELEMEK A M. NYELVBEN. M 49. Budenz: Magyar-Ugor összehasonlító szótár, Budapest. 1872—73. 50. Budenz: Magyar és Finn-Ugor jNTyelvekbeli Szóegyezásek, Pest, 1868. 51. Thomsen: Über den Einfluss der Germanischen Sprachen auf die Finnisch-Lappischen, Halle, 1870. 1. á r d é 1 paprika N. Ö. II, 476 : rum. ardéj capsicum annuum, paprika. A rumun szó az ard (= lat. ardeo) igegyökből ered, s így tk. »égetőt« jelent. A rumun alaknak a latinban egy ardivus alak felel meg. Hasonló képzést mutat az usturáj (ail) szó, ebből usturá (= lat, ustulo). A magyar alaknál érdekes a j-nek /-be való átváltozása v. ö. pipa-pépa: pélpa; szívszíj : szily, szél stb. 2. a r m u r á r marhatályog s ezt gyógyító növényfaj N. K. II : rum. armurár (vagy armurár) ugyan az. A rumun szótárak nem ismerik ugyan e szónak monnó (jelzett) jelentményét, de a nép nyelvén átalánosan el van az terjedve. Etymonja határozottan a román nyelvek terén mozog: alapsző arm (cuisse, gigot) = lat. armus (»humerusvel scapula«), melyből az drmur *) vagy ármure (Cihac: épaule d' un animale; Baritiu beule, schlágel) szó származik, közvetlenül erre viendő vissza a fönnebbi armurár (Cihac: épaulure? épizootie) alak. E szó »tályog« jelentménye tehát átvitt értelmet mutat, eleve valószínűleg csak azon fekélyt vagy dagot jelölte, mely az »épaulure«-ön szokott támadni. Igen természetes, hogy a név, a nép által a/ azt gyógyító növényfajra is kiterjesztetett. 3. alakor tönköly: E szót Cihac úr (8.1.) a rum. alak lé—pautre. mait, szóval hozza össze, s a lat. alica, sp. alaga szókkal rokonítja, a mi kevés valószinüséggel bír. A rum. alak a magy. alakor szó mása is lehet, v. ö: fiMQÓg — rum. mik. tfik (*mikru); guttur = rum. git (*gutru, *) Az ariaui' alaknak a latinban egy *armulus, az armuláraak pedig egy *armul<mus alak felel meg.