Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)
Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Magyar mythologiai adatok és egyéb. 70
8* RTNKALA'Y l'AI, faj csak a* zoologikus sajátságot fejezi ki, a mellynél fogva p, o. a' mongol faj más fajoktól különböznék. A' nyelv és a' nyelvvel éledő? fejlődő eszmék, a mellyek nem esnek állattani határozások alá, teszik a/, embert, teszik a' népet, a' mellyhez az ember tartozik. Valamint a' nép csak a' nyelvével együtt alakulhat: íigy a" nép szelleme is csak az eszméjében nyilatkozhatok. Az eredeti hitbeli fogalmak, képzeletek is tehát bizonyosan a" nyelv bölcsőjéből kelnek ki. Utóbb, a" mint a? nyelvnek külső történetei változnak, a' mint t, i. a' nép más meg más hatás alá jut, változhatnak és változnak is a; hitbeli fogalmak, képzetek, 's eine' változás új eszmével új szót is hoz be, .vagy a' régi szót az új eszmére alkalmazza. A' magyar népnek mythologiai fogalmait, képzeteit, babonáit, szertartását, tehát mind ama' hatásoknak fokain keresztül kell szedni össze, \s megfejtésüket az illető fokon megkísérteni. Tájékozatlanság volna állítani, hogy a' roppant szláv hatás utján nem jutott volna mythologiai képzelet és szó a' magyar nyelvbe; a' pokol, varázs, varázsló, kurus, kuruslő legitt feltűnnek. Viszontag még nagyobb tájékozatlanság volna tagadni, hogy az eredeti ugor korból maradtak meg mythologiai képzetek ; lehet hogy még nem vettük észre. De a' vim-ád — vhn-áld, cseremiszül jum-ult, ! s maga az áldomás = cseremisz ultemas nem enged kételkednünk az eredeti ugor hitbeli fogalmak létében. Ha tehát most a' Temetési beszédnek egy kifejezését az ugor korból valónak kisértem megmutatni, nem rósz helyen keresgélek; lehet azonban sikeretlenül keresek. Menyi milostbeu terumteve eleve miv isemucut adamut. Ebben az eleve szó homályos. Révai az Antiquitates literaturae Hungaricae-nek index-eben az elcve-rő\ ezt írja: »Lego élévé, eléje. Pro eo est hodie élö, participium praesens verbi él vivit. Vivens in substantivum migrans erat Deus.« A' munkában hosszasan értekezik a* szóról, azt a' sémi eZ- szóval is egyeztetvén, a' mellyhől való a' héber di, arab oZaA=isten. Révai t. i. a' korabeli nézet szerint, a" héber nyelvet azon eredeti ős nyelvnek tartja, a' melly alapja volna minden más nyelvnek. Sejtés gyanánt írja, hogy élö talán az istennek első elnevezése volt. Hogy Révai még is a" 132. lapon az élö alakot participium imperfecti temporis-Müb mondja, millyen nincsen, az onnan van, mert a' tárgyas igealakot nem bírta széttaglalni, nem