Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A régibb görög regényről. 16

42 DR. RING A menekülés és viszontlátás mértéktelen öröme Theag. és Charikleát életveszélybe hozza. (II, 6J Midőn Knemon egybekelt Nausikles leányával (VI, 8) s a menyekzői örömtől visszhangzik a ház, Chariklea elmegy csendes kamarájába, mintegy bacchicus mámorban fölbontja haja kötelékeit s ruháját szaggatván kiált: »Jó tehát magam is dámonom tiszteletére hozzá illő módon lejtőt járok; könyekben gázoljon lejtő lábam, visszhangozzék tőle a sötétség s tetteim kalauza legyen a világtalan éj... szétzúzva heverjen itt e lámpa« Ily szókból mély, valódi fölindulás beszél! Heliodor előadása egyébiránt közönyös helyeken legtöbbnyire magyarázó; hol a jelenetek okait fejtegeti, kiváló előszeretettel a föltételes szétválasztó Ítélet egy alakjával él (talán-talán-nal pl. II, 13; V, 4; IX, 8. stb.); a lélektani fejtegetések közül ő is a lélek habozását és küzdelmét szereti tárgyalni, e dologra nézve előadása gazdagabb és behatóbb Xenophonénál; az érzelmek összletét elemeire bontván, élesebben emeli ki az egyes mozzanatokat, s ezeket közelebbi körülményei által jellemzi. Pl. IV. 9: » Midőn ezt olvasám, Knemon, megismertem és megcsodáltam az istenek intézkedéseit s egyaránt öröm és búval telvén, egyszerre örültem és sírtam f — szokatlan érzet! — mert egyrészről az ismeretlennek felfedezése és az isteni jóslat végre megfejtése vidítá a lelket, másrészről az aggodalommal a jövő iránt, s az emberi sors állhatatlanságán s bizonytalanságán való szánakozással telt meg!« — VII. 4: Arsakéről: »De midőn Thyamisra tekintett, majd ismét Theagenesre^ lelke meghasonlott önmagával s az egyik után is, a másik után is egyenlő vágyra oszlott, mert emez iránt most gyúlt szerelemre, amaz iránti szerelme élesb és élesb tövisszurással hatolt lelkébe úgy hogy lelke nyugtalanságát a körülállók előtt sem titkolhatá.« (v. ö. X, 16. is.) Heliodor a költői próza nyelvén irt, mely nála sok helyen nemes lendülettel s gyakran szellemes fordulatokkal halad ; kifejezése a sokat olvasott emberé. Kár, hogy nála már ama rhetorikai túlságos szélesség és dagályosság, közös vétke a későbbi görög regényíróknak, érvényre jut s a sophisticai iskola minden visszaélése és logi cai remeklete, különösen a meglepő antithesisek, paradoxo" nok, oxymoronok stb. bő alkalmazást nyernek. Általában eme logicai elménczkedések jellemzik a későbbi görög irály elfajulását, mig a latin irály roszabbulásának (különösen az úgynevezett afrikai latin-