Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)
Tanulmányok - Dr. Bartal Antal: Görög-latin hangtan. 341
GOROG-LATIN HANGTAN. 399 szkr. sku (takarni) gy.-bőlx ); cerno: szkr. skar elválasztani (v. ö. még a gót skeir-s tiszta és a üt. skir-u elválasztok 2 ); cippus v. cipus (négyszögletű kőoszlop) v. ö. ófn. skivero (kőhasadék) úfn. schiefer; eandere, candor, candidus vonatkoznak a szkr. ckand gy.-re ''skand h. (fényleni), melyből lett a gör. gav&óq *axavdog h. claudere, clavis összehasonlítható az ófn. sliuzan, úfn. schliessen-Yel. sp h. p, pl. pituita v. ö. spuo; pannus v. ö. feln. spinnen; parcus v. ö. gör. GTiapvóq (ritka), fin. sparen; populari kettőztetésnek tekintve spolium-ből. st h. t, pl. tergere v. ö. strigilis fin. striegel, streichen; torus *storus h., sternere-bÖl, (szkr. stara ágy); taurus, gót stiur. fin. stier, szkr. sthűra; tonare: szkr. stan (dörögni), v. ö. gör. OTÍVÜÍ (nyögni). Az st csoport, mely az archaicus latin nyelvben l előtt állott, egészen kiesett a class. korszakban. így lett a régi stlis-ből (per) lis, v. ö. ófn-. stor, miből storjan, stor-an (destruere), úfn. stör-en, streit; stlocus illetőleg *stroc-us lett locus, v. ö. gót: strik-s ófn. stric (linea) strih (zóna); stlatus-ből v. ö. stratus (szkr. star kinyújtani) lett: latus (széles). Ugyanez áll az sp csoportra nézve lien szóban, mely áll *splien h. v. ö. a gör. oizlm és a szkr. plihan *splihan h. 61. §. A szóközépi s fentartá magát különösen mássalhangzók közelében ; pl. est — szkr. asti. Két hangzó közt ritka az eredeti 6--nek fenmaradása; pl. nasüs — szkr. nasa, újfn. nase, szláv nos (v. ö. lat. naris); vasis gen. sing. vas-bő\; vesica, rosa, melyben az s a gör. pódov szerint az eredeti foghang gyöngítéséböl keletkezett. Megmaradt az eredeti s osus képzőben, megelőző n kieste után onsus-böl. Az összetételben is meg van őrizve az s, pl. nisi, praesens, desilire; dirimere-ben már módosítva van , *disimere-ből. A latin s két önhangzó közt közönségesen r-ré változik. Ezen változás az archaicus latinságban csak ritkán fordul elő. x) SJcu-hoz tartoznék még ci-lium, super-ci-lium (szemöldök); caecus v. ö. gör. o-xM-ix, orKo-éa (árnyék), <DÍO'-T«S feln. schatten ; míg ob-scurus-h&n az eredeti s kerül vissza. 2) Kuhns Zeitsch. II. 146; és Curt. Griech. Etym. I. 76. sz.
