Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)
Tanulmányok - Dr. Bartal Antal: Görög-latin hangtan. 341
GOEOG-LATIN HANGTAN. 387 maius h., a középkori olasz diacefz a lat. iacere h. Ezekből indultak ki az ujabbkori olasz alakok, minők: maggiore, giacere. V. ö. a jelenleg dívó genfi tájejtést: Dián Jean.h. Eredeti kezdő j helyettesítve van £ által a következő szókban : £oyóv = szkr. jugam, lat. iugum,; £sá — szkr. java (árpa) ; £rfé(o = szkr. jat (iparkodni, hogy); £qp.ía v. ö. szkr. jam (coércere) ugyanazonos dam gy.-vel (megfékezni), melyből a lat. damnum; £l£u<pw — led.jíijuba; £eo/jíóq v. ö. szkr. jüiam (leves), lat. jws. A £at végű igéknek £-ja részint a tiszta j, részint pedig dj v. gj csoportnak felel meg. £o) áll djoj helyett a d v. r végű tőkből származott igékben; pl. iÁ7rc'£co (tője éÁ7tcd) ; daufjtá£o) tője d-oupciT; naí£io (játszani) tője naid (gyermek); i£o/xat v. ö. idpa (sedes) ; Ő£co (olere) v. ö. odcoda és a lat. odor-t; o%í£tü (seindere) v. ö. a^V (forgács). £o) áll yjco helyett a f végű tőkből származott igékben; pl. a£co v. ö. aycog (szent) = szkr. jagja; xká£w v. ö. xlayyq (zaj, lárma); OTÍ£<O V. Ö. art yfia (szúrás, bélyeg), lat. in-stig-are = szkr. tig (*stig h. élesíteni), ápná£co (tője: ápxay); aahzí£o) (tője ; oahztyy)', <po£a és <puy7] (futás). Végre £o) áll az egyszerű jo) helyett az önhangzós végű tőkből képezett igéknél; pl. at%pá£co aiyjxY)-i§\; geevt£a) (vendégül fogadni) getvoq-töl; áya7rá£co ó.yÚ7Trj-tiS\. Az utolsó esetben gyakori az is, hogy aj egyszerűen kiesik, így áll áyai:á£o) mellett ayaitáo); fFXó£e> mellett ftkúa); a.vtá£(o mellett ávcám. E szerint az úgynevezett aco, £co, OCO összevont igéknek eredetije az aj ami-féle alak, melyből az eredeti j kiesett. Aj-nek ezen kiesése gyakori a görög nyelvben. Az összevont igéken és a zeoq végű mellékneveken kivül, melyekről fölebb szóltunk, kiesett aj a praes. aoristi aco, aopat alakjaiban, melyek alapját sjámi alak képezi; továbbá a genitivus ov alakjában oco helyett. £oj áll yco h. a középfokú fi£Í£cov, blí£<úv (psyáq és öXiyoqból) alakokban, melyek *p£yccov, *oXcyccov h. vannak 1 ). *) Beaudry a pu szótagban levő <-t megerősítésnek veszi hangpótlásul a £-vá átváltozott j-ért. Curtius helyesen veszi észre, hogy az i-nak itt kétféle szerepe volt: először is behatolt, mint a homéri í<v /-ben m h. a megelőző szótagba, tehát psiyiov és csak később ment a y<ov-ban levő < a megelőző y-val £-ba át. L. Curt. griech. Gramm. 1Ő8. §. jegy. 25*
