Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Bartal Antal: Görög-latin hangtan. 341

GÖRÖG-LATIN HANGTAN. 385 *&lf(0 h. — szkr. pivan; ateóv *'al/wv h. = lat. aevum,- xXéoq *xXefoq h. = szkr. gravas,- TtXéw ^TIXZ^OÍ h., v. ö. TzXtóaopat; ugyanígy nvém (lélegzeni): enveuaa; %éco ion %sóco; d-éo) (futni) : dzúaoaai = szkr. dhav; fioáq (fíoüq) *p1

ofoq

h. = szkr. gavas, lat. bovis; axacóq (bal) *axat}6q h. = lat. scaevus; Xacóq (bal) Xatfoq h. = lat. laevus; Qeá (árpa) *Ce/á h. = szkr. jova; éXaícc (olajfa) *iXaífcc h. — lat. oliva; ópdóq (meredek, opdfóq h. '= szkr. ürdva, lat. arduus; oXoq (egész) *oXfoq li. = szkr. sarva. Ha a szó közepén levő r-t mássalhangzó előzi, ahhoz áthasonulhat. Ilyen az aeol Ixxoq (gör. ?7r7toq) *t7tJ:

oq

h. = szkr. agva, lat. equus; xírrapzq ^zevJ-apsq h. — szkr. katváras, lat. quatuor,x

) b) A j-n ek helyettesítői a görögben. 47. §. A j hangot nem találjuk a görögben megjelölve. A rokon nyelvek összehasonlítása vezet azon változások megismerésére, melyeknek alá volt vetve a görög nyelvben. 1. Az első és legegyszerűbb változása annak önhangzósítása i-vé. Szó elején csak kevés példa van erre, ilyen láopac (sanare) lá/ofjtac h. (v. ö. szkr. ju avertere) ; ' /áovsq e. h. ' íá/ovsq (v. ö. szkr. javanas a görögök megnevezése). Szó közepén azonban a példák száma nagy. Ilyenek: a homéri genitivusok -oto *~oaco h. = szkr. -asja; sl'rjv (sim) "éaí^v h. = szkr. sjam (*asjám), ólat. siem *esiem h.; a középfokú alakok; uov, -IOV — szkr. -jás ; az eoq képző — szkr. ja stb. Némelykor ezen hangzósítás módosult, a mennyiben «-nak s felel meg. így xsvsóg (üres) *xfeveóq h. utal a szkr. gunja-va,. v vagy / kieséséből magyarázandók a következő alakok is : a 2. személynévmásnak accusativus és dativusa ií, TOI és uk, coí (TV, <rv-hó\) összeh. a szkr. tvaji tvám-x&l; IWSÍVM §vühx.<* h, Homernál; 8<s — szkr. dvis, lat. bis : SÉvSjev :;:8siSgvev li., melyből

hvl^voi^u Ilesycbiusnál; <rÚÁo? *s-J:

cc>íosh.,

IjsTvo? att. levej, |Éi//eí-ból; xct£y) xóffcc-ból. Ide vonandó még 9-<We-s (a bacchansok gyűlése) ^/úto-as-ból, mely S-vi'-as-tól való ; végre G-ÍCCÁOÍ (hizó disznó, magló) c-v vagy *<r/<-tól ;;

V/i-aAes. L. Kulin Zeitschr. XXI, 123. 1. — Az -<é<y, -íu, -ó&i végzetű igék szintén az eredeti digamma kiesésében nyerik magyarázatukat: igy r.oXÓa (Kohova-Scu Hesychiusnál) = y.o'hafai; icfoiu — lfit'ofM, i-o-rá-w, vezet erra/ gy.-re mely (rrav-^of-ban és a lat. re-stau-rare-\>ei\ mutatkozik; igé-a *é^s/ tőt tesz föl, mely Í^SWX (kutatás) és híwccw-han- (kutatok) lappang. Ilyen TI^ÍU Tíhsf tőből, v. ö. -TiÁivTvi (vég) A gör. á-ud-a (a prostlieticummal) — cc-pcífu, v. ö. a gót mav-en, feln. mtilien. Kuhns Zeitsclir. XXI. 198. stb. x) Leo Mayer, vergl. Gramm. 79—"88. NYEI/VTUD. KÖZLEMÉNYEK. XII. 25 V