Nyelvtudományi Közlemények 11. kötet (1875)

Első rész. - Hangtan. - 1. §. Az osztják nyelv hangjai 28

ELSŐ EÉSZ. Hang-tan. 1. §. Az osztják nyelv hangjait következő hetükkel fejezzük ki a á e i i o u k h (eh) g ng (n) j 1 í n rí s s s z z r t f d' pb v m Az í ú é t a' j hanggal lágyítottakat jelentik, tehát ly, ny, ty, sj; az s = magyar s. Castrén meg ö és ti magánhangzókat, továbbá k' =± g, c c 5 §, tJ dl mássalhangzókat veszi föl. — A' k' == kj;

g = gy

;

c = cs, 5 = dz, % = ds. *) ») A' betűk a' hangok jegyei; a' szók ugyan egy hangbul is állhatnak, p. o. i, mi egyet jelent, de legtöbbnyire két vagy több hangok egyesületei. A' szó tehát hang-egyesület. Ez a' hang-egyesület nem hang-rakás, mellynek se eleje se utója nincsen, millyent például két vagy három, vagy tíz borsó szem teszen, a' mellyben keresetlenül első, vagy második, vagy harmadik, vagy utolsó lehet minden szem, a' nélkül hogy legkevesbbé is változnék a' rakás, hanem a' szó valóságos hang-test, mellynek van eleje, utója, belseje, mindegyik saját erejű és hatású lévén. 'S valamint a' test, úgy a' szó is részekbül áll, a' mellyeket helyesen utótagoknak nevezünk; a' szótagnak meg az eg3'es hangok a' legegyszerűbb részei. Mikor az egyes hangokrul kell beszélleni, legjobb, úgy hiszem, 's a' magyar nyelv felfogásához is legillőbb, ha elő, utó, belső jelzőkkel külömböztetjük meg azokat, 's előhang, utóhang, belhang műszókat képezzük és használjuk. Vegyük p. o. aktipsá ss gyűjtés szót. Ebben ah előtag, t'ip beltag, sa utótag ; továhbá, mikor az egyes hangokat tűntetjük ki, az aktípsa szóban a előhangbeli, ktip belhangbeliek, a utóhangbeli. — Lehetne az eló't és utót a' kezdő' és végső szóval s megnevezni, miszerint ah volna kezdő, sa végző szótag : de akkor a' helsőt nem birjuk megfelelő szóval kifejezni, mert a' kezdő és végző közt a' folytató