Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

84 BÜDENZ JÓZSEF. azaz ö'z, özki „ipse" refl. névmásnak 3. személyragos dativusa | -hozva, van Ugr., nem az elejteni való Ugr. 141., hanem az osztják %oéa „-hoz" ; [? ősr.]; — hős : cs. kocák, gocak hős, vitéz, csuv. kacce vőlegény | cs. kóza (corr. ko%a) „derék, agg, igen nagy" (St. „alt, grosz, überreif, altersschwach") nem fér össze | v.ö. Ugr., és figyelmet érdemlő, hogyAó's-nek régi jelentése „procus"; csuv. kacce lehet bár átvétel is, minthogy a szomszéd cseremiszben is fordul elé; [? ősr.]. Idegen: ujg. jatik, cs. jat idegen | ujg. (? cs.) ötek „idegen, vándor, elmenő" (St. „vorübergehend, fremd") nem fér össze jatval; [ősr.]; — idő: cs. adag idő, évszak (Ab.) | cs. v%ür idő (St. ücür zeit, stunde") evvel nem fér meg; szintígy nem ujg. vd, üt „idő", melyet KB. még *-val nem eléggé biztosítottnak tüntet föl J megjegyzendő hogy idö „annus" jelentéssel is van; v.ö. Ugr. [ősr.]; — ige: ujg. üge- szólni, beszéllni(„sagen,reden") | ujg. ü$i, cs. ü%e szó, nem vonható ide, minthogy üge-b'öl való eredése nincs tudva, s így a czikk m. tísewni-vel is ütközik össze; [ősr.]; — íj : cs. osz. jaj | v.ö. Ugr. [ősr.]; iker: cs. ikiz iker, iki két; csuv. iger, jigir iker, osz. igiz | TW. osz. ekiz \ csuv. eredetű -r-nél fogva m. iker [köles.]; — ikrán-, ikrándani: cs. ikren-, igren- undorodni, irtózni, osz. ijren(igren-) \ St. így: jekren- „sich ekein, sich scheuen" j a m. szó képzése önálló, v.ö. ugránd-; [ősr.]; — inas (gyerkőcz): cs. ini öcs, inag fejedelem öcsé | elhagyható cs. in%ke piczi, osz. iri$e vékony, piczi; [ősr.]; —• írnií osz. cs. jaz- írni | m. ír- közvetlenül esak egy csuv. *fir- alaknak felel meg, melyből a mostani csuv. sír-, $irlett, mely a cseremiszbe is bejutott; [köles.]; — író (írós yaj): cs. ajran író | hogy ez tör. aj'ir- „elválasztani" igéből való, nem bizonyos ; amúgyis [köles.]; — iszonyú: osz. vsán- röstelni, ujg. usanutálni | KB.-ben nincs meg; alább utálni alatt: osz. usan- „utálni, restelni, nem szeretni" j a m. szó jelentése azonban némileg eltérő; [? ősr.]; —'izzó, izzadni: cs. issik hő, izzó; osz. í'ss'i meleg, hő; | félre marad : cs. kizik izzó, tüzes, heves, ujg. híz- heves, k'iz- hevülni, izzó lenni, melyek helyett már osz. k'iz- ige is vala fölhozható; v.ö. Ugr., 766., kezdő gutturalis nélkül; [ősr.]; — íz: ujg. isik édes, jóízű; [ősr.]. Járni: ujg. jori- (f juri-) járni, jorik járás j cs. bar-, osz. varjárni (tkp. „oda menni") nem fér össze, ellenben tör. jürü-t lehet vala fölhozni, a melylyel KB. össze is veti az ujg.yon-t; [ősr.]; —jó, javulni: