Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - A Kondai vogul nyelv (Márk evangeliuma) 177

VISZONYSZÓK. 195 nyítókul szerepelnek, 's a' tárgynevek közönséges viszonyító ragfait veszik magokhoz; Ili. ollyanokra, mellyek l raggal lesznek •viszonyítókká; IV. mellyek magokban, rag nélkül is viszonyítok. Az I. csoportot teszik: al} el, os, kvan, jej, jol, jot, ju, noh, <num, úu, sar, pal, mos. 1. al fel, rajt. Csak hová-raggal jár így: al-i vagy al'ge. iont at tahnan kav ali lajhntel akkor nem ütközöl kőbe, kőre, lábad><laL Mát. 4, 6. — humpit vohtes'it kerep ali a' habok csapkodának -a' hajóba. Mr. 4, 37. — tav al'ge hozzá. — Osz-szókban fordul elő .gyakran, p. o. hot-al' merre,^'oí-a? lefelé, el-al' elfelé. Ezekbül látjuk, hogy a' szónak eredeti alakja al, 's hogy al' csak a' ragos ali-hul "való ; minélfogva al'ge-hen a' hová-rag kétszer van kitéve al (alt) *és ge által, meliy ge az egyszerű t-nek teljesebb alakja. 2. el magyarul is el; ragosan: el-e, el-ol, el-t elé, elől, előtt. JBirtokosragokkal különösen az el és eü szerepelnek, tehát elem, 'elén, ela, elov, elán, elanil, meg: eltem, elten, eltei előttem, -d, -e stb. Mint viszonyító a' pal viszonyítóval társul és számos alakokat •alkot, mert a' birtokos- és viszonyragok hol az egyikhez, hol a' má -sikhoz, hol mind a' kettőhöz járulnak. Lásd IX. gram. 55. lapot és a' szótárt. Mint igehatározó el't'n, elén távul, kívül-t, túl-t jelent, meiíy azután ismét n ragot veheti fel: elnen, e' helyett elm-en, lásd a' szótárakat. Az ösz-szók: el-al előre, előfelé, rajta; el-har idegen, más, ét-ma távol, túlsó föld stb. ismeretesek. A' szótárakban el-k-et is felvettem, p. o. el-k torim túlsó világ. Az el szó nálunk is mint viszonyító, de ösz-szókban is divatos, ü, y képzővel, így elü, elv, ely. Innen Erei u-elu ma Erdély és Erdély = erdőn-túli, Ultrasilvania, Szék-ely a' birtokolt földön-túli, anarchia; Ha Kas-el-föld (Havas-elv-föld) Transalpina, a' mai Oláhország ; Kolozsváratt egy város része: hid-elce. 3. os meg, és; csak os-e és os-ne mege, megint, ragos alakjai fordulnak elő. Magában az os mondatviszonyító: és, de. 4. Kvan ki. Ennek viszonyragosai: kvan-n kün, kvan-e régiesen kivé, kvan-el kívül. Eddigelé azt gondoltam, hogy kva a' tő, •de a' hová ? hol f kérdésre felelő viszonyragok világosan mutatják, Jiogy a' tő kvan, tehát hcl ? kérdésre felelő viszonyraggal kvan-n, kvann. Világos a' kvan tő a' kvan-pal szbhvX is. 13*