Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - A Kondai vogul nyelv (Márk evangeliuma) 177

VISZONYRAGOK. 191 nalmen hotil ő vala a' pusztában negyven napot: holott Mát. 4, 2. így olvassuk: piceles nilmen hotel i nilnienjej böjtöle negyven napot és negyven éjt. A' többi hozzájáruló számnevek közt van: atpín 50. A' számnevekhez tartozó cw-nak itt egy érdekes szófüzése fordul elő: % utsit ólh paéi §at cuv'il i atp'in cuv'ű és ülének külön sorba (sorokba), százával és ötvenével. Mr. 6, 40. 14. Új viszony ragokat nem mutat a' Márk evangéliuma. De a' me rag néhányszor ma, (nag'inma Mr. 5, 7.) miért is azt hiszem, hogy azt is ma-nek kellene írni, mint Ahlquist írja a' vogul közléseiben. A' hangegyezésnek némi hatása lehet, hogy jole (alá, le) helyett jolo is van. Mr. 4, 7. Mr. 8, 31. a' hol a' kézirat így szólván: i pümtes hanctahv tanin, iéto elimholes püvne sau kareh muctahtuhv i jejmtuhv ele artimag jjeé har'ifü i arkip'itil i nepekinitil ('s kezdé tanítani őket, hogy az ember fijának sokat kell szenvednie, 's el fog vettetni az öregektül, főpapoktul és irástudóktul) nyilván haritriil, arktp'üriil, nepe-Icinitnil helyett harittil, arkipirtUl, nepekinittil kellett volna írnia a' fordítónak, a' riil nel w-jét a' többesi í-hez hasonítván. De minthogy egyebütt is a' betűk kettőzését elhagyta, itt sem tette ki. En a' hasonítást, mellynek másutt példáját nem találom, mellőzvén, a tn (triil) tettem vissza. Az irásra nézve tudjuk már, hogy a' nel, (e)l ragok, 's a' többesi rag előtti e itt legtöbbnyire nil, 'il és i. Egyébiránt a' IX. gram, 19. szám alatti megjegyzések itt is állanak. — A' 20. szám alatti megjegyzés, hogy az egyes és iker magánhangzó után a' többesben t áll, az csak az a után bizonyos; ma föld, hely, többesben mat. De már az e a' többesben Ví-re szeret változtatni, mint: pimitpe parancs, pim'itp'it, mi azonban egyet teszen, mert i (BI) annyi mint e. Az aj\ ej} ikerhangzók után nem kell-e

et vagy it írni, az orosz irás nem mondja meg világosan. De valamint az igének egyes számú harmadik személyét j>í-vel fejezem ki Qcuji a' kuj helyett): úgy írom itt az asraj, judej, farizej stb. többeseit: asrajit, judejit, farizejit. Egyébiránt azt, hogy agem a' többesben agmet (ágim, agmtt), nem is kell átvetésnek hívni, mert a' tő voltaképen agm, 's az utolsó tagnak e vagy V-je csak betoldott hang, melly ismét ki-