Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)
Tanulmányok - Budenz J.: Denominativ igék az ugor nyelvekben. 1
16 BÜDENZ JÓZSEF. neste-, ettől: adne- habere: peljasty-, még reflcxiv -u, y véggel „megijedni" : pelkad- félni; szintígy Jiiostu- megizzadni: hikoo- izzadni; katsasta- átnézni: hatso- nézni), egyelőre az -ista- béli -sta- nak mivoltát még függőben hagyjuk 6 ). — A -sta, -sta képzőalak igaz hogy egyszerű denominativumnak mutatkozik (p. o. w/osía-mellett -' van ujoa-, ujoo-, azaz ta- féle ige is; punasta- mellett punaa-, somastamellett somaa-, kalasta- m. kalaa-) de igen valószinü, hogy ez is csak látszat, s hogy e képzés voltaképen az első -ta- félén alapúi, melyhez ugyancsak az ista-bvli akár mily értékű -sta járult. Ezzel semmiképen nem ellenkezik a külső hangalak ; mert aa, 'ád, oo, ee, ii, uu, yy (ea, ia, oa, ua, ya)- végű igetőhöz egy -tt vagy -st-n kezdődő képző járulván, rendes finn hangtani szabály szerint, csak -a, o, u marad az alapige végén, p. o. avaa- nyitni avattu, avatta-; pelkad-: peljasty-, kumoo-: kumottu, kumottava, dlyy-, alya-: dlyttd- stb. Es hiszen találunk is még, épen úgy mint -ista mellett az alapúi szolgáló i- képzést, a -sta- kepzőjü denominativumok oldalán egyes -ta képzésű (azaz az alapnévszóvégével együtt: -aa, -oo vagy -oa stb. végű) igéket, v. ö. az imént emiitett kalaa-, somaa-, punaa-, ujoo- igéket, és p. o. udusta-hoz (ettől: uiu köd) ezt: rajuu-,Y.rajua-(etiÖl: raju vihar). Mind ezek szerint alig lehet kétség, hogy a -sía-féle denominativ-képzés csak másodrendű továbbképzés, s e fölfogással egyszersmind a finn denominativ képzők sokfélesége egyszerűbb alapra (t. i. két külön, valódi denominativ alapképzőre) volna visszavezetve. A -sta- nak imént adott megfejtésével most egy különös -stu és -&sit-féle képzést is; mely „vminek tartani, mondani" jelentésű igéket alkot, könnyen megérthetünk. Példák: paljoksu- sokallani (paljó), oudoksu-, oudostu- idegenelleni (outo), vdhdksy-, vdhasty-, kicsinyleni (vaha), hyv'dksy- v. hyvasty- helyesellem (hyvd jó), pahaksu-y. pahastu- rosszallani, aegre ferre (páha) stb. Tudjuk már, 6) Ilyen sía-féle igék még gyakrabban találkoznak egyik keleti-finn dialectusban, a vepsa-ben, p. o. kandista- e mellett: kanta- hordani, nagistü-: nükqlátni, t'edistü-: tietá- tudni, megtudni, tundista-: tűnte megismerni (lásd: Ahlqyist, . Suomalainen murteis-kirja-jában a vepsa szójegyzéket). A -sta képzőnek itt már alig van érezhető functiója ; Lönnrot (Om det nord-tschudiska spraket, 45. 1.) úgy véli, hogy az csak az igefogalomnak nagyobb határozottságot ád, s mirt vele egyezőre a lapp -síe-re utal, mely egyszeriséget jelentő és diminutiv i6 ket képez.
