Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

36 UNDNR ERENÖ. mely „valamely helyen való létezést" jelölt és melyet a grammaticusok locativusnak neveztek. Szanszkritban minden főnévnek ép úgy van locativusa, mint genitivusa, dativusa és accusativusa. Szanszkritban p. o. „hrid" annyi mint „a szív", — „hridi" pedig „a szívben." Itt tehát a locativus végzete egyszerűen egy rövid „i." Ezen „i" demonstratív gyök, és igen valószínűleg ugyanaz, a mely latinban az „in" praepositiónak adott léteit. Ezen szanszkrit alak „hridi" tehát eredeti szó-összetételt tüntet fel, úgyszólván ezen összetételt: „szív-bellii'', a mely lassanként a mássalhangzókra végződő főnevek egyik elismert casusakepen áliapúlt meg. Ha a sinai nyelvet tekintjük, azt találjuk, hogy a locativus ott ugyanazon a módon jelöltetik, de a helyiséget kifejező szavak megválasztásában engedett nagyobb szabadsággal. „Az országban" ezzel fejeztetik ki „kűö-cung" (ország-közepett); „cung" (közép) helyett más szóval is lehete élni, p. o. ezzel „néi" (benn). Azt lehetne mondani, hogy olyan eredeti casusnak — minő a locativus — képzése kevés nehézséget okoz, hogy azonban ezen összetételi eljárás még nem magyarázza meg az elvontabb casusokat, tehát az accusativust, dativust, genitivust. Ha casus-fogalmainkat a philosophiai grammatikából merítjük, bizonyosan bajos lesz, egyszerű öszvetétel által kifejezni ama abstract relátiókat, melyek állítólag a genitivus, dativus és accusativus végzetei által kifejeztetnek. De meg kell fontolni, hogy ezek csak általános kategóriák, melyek alá a philosophusok és a grammatikusok a tettleges nyelvalakokat együvé állítani és berendezni igyekeztek. A nép, melylyel a nyelv felnőtt, mitsem tudott dativusokról és accusativusokról. Minden, a mi a nyelvben abstract, eredetileg concret volt. Ha a nép azt akarta mondani: „Róma királya", valósággal ezt értette : „a király Rómában" és rögtön azon alakot használta, melyet épen locativusképen jellemeztünk 5 a genitivus abstractabb ideája nem nyert utat a nemzet gondolkodási rendszerébe; de azonfelül még be is lehet bizonyítani, hogy a locativus némely esetekben ténylegesen elfoglalta a genitivus helyét. Latinban p. 0. az I. declinatióbeli „a"-ra végződő nőnemű nőmének genitivusa „as" volt. Fenn van ezen „as" végzet még „páter familias"-ban e helyett „páter familiae"; az umbor és oszk nyelvjárások pedig az említett „a"-végü nőmének számára csakis ezen „s" végzetet tartották meg genitivus-jelőlőül. Az „auvégü nőmének másik genitivus-végzete „ae" eredetileg így hang-