Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

34 LINDNER ERNŐ. azt a legősibb germán nyelvjárásban, a gótban, sőt, ha még ez sem volna elegendő, a legeredetibb ariai dialectusban, a szanszkritban, kell fölkeresnünk. Már most visszatérünk első kérdésünkhöz, t.i. ezen kérdéshez: micsoda tehát tulajdonképen az a nyelv, hogy egy puszta csekély alakváltoztatás, minő a „liebe" és n

liebte

u

}

a

n

love

u

és „/ovedu

között feltűnő, a jelentésnek oly lényeges különbözését képes létrehozni ? Jöjjünk legelőször aziránt tökéletesen tisztába, hogy a nyelv radicális és formális elemei között való megkülönböztetésnek mi légyen az értelme —• a formális elemek alatt nem egyedül a declinátió- és conjugátióbeli végzeteket értve, hanem valamennyi származéki elemet, általában mindent, a mi nem radicális. A nyelvtudomány, mely, nem gondolva puszta theoriákkal, tényeket gyűjt, s egyedüli czéljának tekinti, ezen tényeket, a menynyire lehet, megmagvarázni, — a nyelvtudomány a végzetek mindegyikét magában és magáért vizsgálja, öszvehasonlítások segélyével megállapítja eredeti vagy legalább legrégibb alakját, és azután ezen primitiv szótagot úgy tárgyalja, a mint tárgyalná a nyelvnek bármely más részét, t. i. mint olyasmit, a minek eredetileg határozott jelentéssel kellett bírnia. Vájjon valamennyi nyelvrész eredeti czélját és ősjelentését leszünk-e képesek fölfedezni, az egészen más kérdés. Meg kell engedni, hogy sok grammatikai forma, miután őstypusa föl is van fedezve, még megfejtetlenül áll előttünk. De minden évben tétetnek új meg új fölfedezések, nagy gonddal és éles elmével egymáshoz fűzött következtetések útján. Napról napra jobban ismerkedünk meg a nyelv titkos útjaival s nincs okunk kételkedni, hogy a nyelvtani analysis végtére ép oly sikerdús lesz, mint a vegytani. Ha a grammatika minket fejlődése későbbi lépcsőin néha meg is zavar, a grammatikai búvárkodás mégis eredetileg sokkal kevésbé nehéz, mint közönségesen véljük. Mi a grammatika legelői egyéb, mint declinátió és conjugátió ? A declinátió pedig eredetileg ismét nem lehetett egyéb, mint egy nomennek öszvetétele valamely más, számot és esetet kifejező szóval. Mi módon képeztetett eredetileg a többesszám ? Mindenekelőtt oly nyelvet kell megtekintenünk, mely eleitől fogva gondosan megóvta magát a hangi pusztulástól. Ilyen asinai. Itt igen egyszerű és szembeszökő módon képeztetik a többes szám. Itt p. o. „3in" annyi mint „az ember", — „kiai" annyi mint „az egész, az összes-