Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK VALLOMÁNYAI. 19 sicus irodalom arra, hogy sok nyelvjárások közül egyiknek szereztessék meg a felsőbbség és sajátságainak a vítatlan tekintély. „Pitchó-"knál vagy nyilvános gyülekezeteknél tartott beszédek, népszerű balladák, nemzeti törvények, jós-igék stb., ámbár kisebb kiterjedésben, ugyanazon befolyást gyakorolják. Fel szokták tartóztatni a nyelv természetes folyását nyelvjárásainak számtalan patakjaiban, maradást és állandóságot adni bizonyos nyelvképzéseknek, melyek ezen külső befolyások nélkül csak mulandó létnek örvendettek volna. A nyelv első tendentiája — bármilyen lett légyen a nyelv eredete — határtalan sokféleségre volt irányozva. De ezen sokféleségnek bizonyos tórmészetes korlátok lépnek eleibe, melyek kezdettől fogva készítették elő nemzeti és irodalmi nyelvnek fejlődését és növését.' Az apa nyelve a család nyelvévé lett, a család nyelve egy nemzetség, törzs nyelvévé. Azonegy nemzetségen belül különbféle családok magok közt fenntarthatták saját családi formáikat és kifejezéseiket. Hozzáadhattak új szavakat, ezek közt talán egynémely oly phantasticust és különöset is, hogy azonegy törzs többi tagjai előtt nehezen voltak érthetők. Ilyen kitételek aztán — mikép hasonló esetekben mi is tartózkodunk táj szólásoktól és önválasztott kedvencz szójárásoktól — nagy gyülekezetekben, melyeken a törzs minden tagjai gyűltek öszve s közérdekű értekezletekbeni közrészvét volt várható, természetesen elnyomattak; de minden egyes sátor tűzhelyénél annyival nagyobb kedvességben voltak, mennél határozottabb charakteristikus formát öltött az egész törzs közös nyelvjárása. Egyes néposztályok nyelvjárásai is merülhettek fel, szolgák, lovászok, pásztorok, vadászok és katonák nyelve. A gazdasszonyok sajátságos gazdasági kitételeikkel élhettek, és a felserdülő nemzedék hihetőleg nem sokára tulajdon, élesebben jelzett phrasoológiát talált fel magáuak. Sőt mi magunk, kik irodalmi korszakban élünk és évezredek által választatunk el a nyelv ama ősrégi apáitól, mi magunk se beszélünk otthon épen úgy, mint nyilvánosan. Némethonban ezen ellentét legerősebben ott lép előtérbe, hol még a míveltek meghitt társalgásában is a tájszerű ejtés járja. Ugyanazon körülmények, melyek egy törzs különös nyelvformátióját, mint a családok nyelvjárásai felett állót, keletkeztetik, nagyobb mérv szerint egy törzsszövetség, fölvirágzó gyarmatok és fejlődő nemzetiségek nyelveit is eredeztetik. Mielőtt nemzeti nyelv létesült, mindig száz meg száz nyelvjárás létezett^ kerületekben, 2*