Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63

A SÉMI NÉVSZÓ SZÁMVISZONYAI. 77 ágat, míg Derenbourg jeles franczia tudós ezen frisen zöldelö, de még nem gyümölcsöző ágat elméletébe nem oltotta. Göttingában pályadíjt tűztek ki az arab és aethiop többes alakjainak megfejtésére, a pályázok közt Derenbourg nyert. Terjedelmes értekezése ezen czím alatt: „Essai sur les formes de pluriels en arabé" a méltán híressé vált „Journal Asiatique"-ban *) jelent meg. Ez értekezés legfőbb érdemét 1) a beltöbbes értelmének kifejtése, 2) a beitöbbes és a névimód alakjainak összehasonlítása s ez egyforma alakok megmagyarázása, 3) a beit. alakjainak rendezése képezi. Derenbourg mély és részben helyes elmélete következő tételekben szorítható össze : a beltöbbes a kültöbbesnél magasabb rendű abstractiót fejez ki. A nyelv ezen nagyobb abstractio kifejezésére már meglevő alakokhoz nyúlt, ú. m. a névimód alakjaihoz. Az egyestől a beltöbbest a megváltoztatott vocalismus, az accentus helyéről való elmozdítása, a nőnemű végzet hozzáadása vagy elvétele különbözteti meg. A kül- és beltöbbes egymáshozi viszonyáról így ír Derenbourg : „a beit. képzésének rendszere a kültöbbesénél sokkal, igen sokkal bonyolodottabb, de túlfelől a gondolat oly árnyalatát is kifejtheti, mely kültöbbessel ki nem fejezhető. Egyformán észszerű mind a két rendszer." Miután Derenbourg értekezésének érdemeit felszámítottuk, térjünk át azon állításaira, melyek megrovandók. Különösen két ily állítást említek fel, az egyik az éjszak-sémi nyelvektől elvitatja a beltöbbes alakjait, a másik szerint a nemiegyes s beltöbbes közt fenforgó alaki különbség az utóbbi alakjának gyarapodásában rejlenek. Ezen utóbbi állítását Derenbourg arab forrásból merítette. Ibn Ja'ich D.-tól idézett arab nyelvész így ír: ^JS |«>U> g J^ v

Jlc*

í5

JLe

*^ i^ij &*+&» ij^sxAj' ^-Jjys* uywű xi.j.^. y^y tXsJUf JJÖ f<M« SWA*WJC;J tXs»fjJf t5

-L^

S^byj ,*+sxJf ^ ^ye tliJÍó LJ. Egy más helyen Ibn Ja'ich a beltöbbes képzésének három módját tárgyalván, így ír: &>L)üü /V^üf ^3 {

^y>

Joc^f.. Ibn Ja'ich helyesen ismerte fel a három módot, melyek közül az egyik gyarapodás, a másik apadás, a harmadik a vocalismus elváltozása (tehát se nem gyarapodás, se *) Juin, 1867,