Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Barna Ferdinánd: Észjárási találkozások a magyar és finn nyelvben. 70

ÉSZJÁRATI TALÁLKOZÁSOK. 91 verseiből; hol Osmotar így szól Ejszakhon leányához ennek lakadalmán : Eredj immár, eladott lyány, Vele megvett szép tubácskám, Haza vivőd melletted van, Elvevöd künn a pitvarban Az ö pénzét megszeretvén, Kész od'adni kezed* lévén, Szeresd már most a szánkáját stb. Ezek után áttérek a had, nemes és faj szó értelmezésére. A nyelvújjítás szakában és azóta is nem egy oly szavunk keletkezett, a melyek, ha nem is rosszak, de legalább is feleslegesek voltak. Ilyen szó a család szó, mely valamint a cseléd a szlávból került át. De azt hinni, hogy a magyarnak e fogalomra nem volt szava, igen nagy tévedés volna. Őseink e fogalomra a had szót használják vala, mely szónak úgy Erdélyben, mint a két tiszavidéki nyelvjárásban sajátképeni értelme ugyanaz, a mi a család idegen eredetű szónak. így, ha valakit lakadalomból avagy más hasonló ünnepélyességből kihagynak, az ilyen a neheztelését, bosszankodását így szokta elmondani „halottam hírét, ott volt N.N. had, meg az a had, meg ama had." A Dunántúl e szót már nem értik. A had szóból származik a hadakozás ; hogy pedig mi volt a hadakozás az altáji népeknél, s következőleg őseinknél is, azt a Kalevalából igen tisztán megtudhatjuk. Két had, gyakran vérszerinti rokonok, atyafiak, testvérek ellenségeskedésben éltek egymással (lehetett erre az ok egyiknek vagyonosabb volta, nagyobb tekintélye, megsértés, boszszúállás, erőhatalom, nő-rablás), ilyenkor egyik had a másikat megtámadta, vagyis hadakoztak. Az ilyen hadakozásokban az egyetlen elv volt, az az erösebb a ki hatalmasabb, irtó háborúk voltak a szó teljes értelmében. Részint vizi háborúk voltak, részint szárazon estek meg; vizi háború volt az , melyet Váinámöinen , Jlmarinen, és Lemminkáinen Éjszakhon nagyasszonya, Louhi, ellen a szampóért vívtak, ellenben szárazi csata volt, melyet Lemminkáinen még ezt megelőzőleg Ejszakhon gazdájával vívott volt. Ez utóbbiban különösen négy tárgy ragadja meg figyelmünket. Megtanuljuk ugyanis először a magyar közmondás eredetét : hívatlan vendégnek ajtó mögött a helye. Ugyanis Lemminkáinen a feletti bosszúságában , hogy Éjszakhon leányának Ilmarinen kovácscsal való lakadalmából, kötekedő természete miatt, kihagyták , a már megtörtént lakadalom után ellenséges szándokkal látogatóba megy Éjszakhonba , a hová megérkezvén közötte és Éjszakhon gazdája közt ily szóváltás esik;