Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

40 BUDENZ JÓZSEF. mundi is, melyekből a teljes mun mutató névmástö kitetszik ; ilyen, p. o. a cseremisz tugane olyan és tegene ilyen (v.ö. u-gaúe új-hoz hasonló, újféle). De megtörténik az is, hogy a két szó nem is ké pez igazi összetételt, hanem csak syníacticu3kapcsolatban áll, mint a török anín-gibi, munun-kivi, sőt tatárúi munun-di is; ezek szóról szóra azt teszik, hogy: ejus-species, hujus-species, s mondható p. o. ez is: benim-gibi (tat. menin-di) mei-species. Ilyen természetűek egyáltalában a finn nyelv pronomina qualitatis-ai, p. o. tallainen e h. tanlainen, tuommoinen e b. tuon-moinen, épen úgy a mint minun-lainen „mei-genusú", vagy suuremmoinen (e h. suuren-moinen) „tnagni species, nagyszerű." A magyar Hlyen, ollyan-heai tehát szintén egy a török gibi-nek értékileg megfelelő képző szót kell keresnünk , mely kétség nélkül l betűn kozdődött, s melynek ez a jelentése: „képű v. nemű". Ennek képét viseli tehát a -lyen, -lyan vagy -lyetén, lyatén, E képzőszónak eredeti önálló alakjáról, úgy szintén a hosszabb -lyetén, -lyatén alaknak miképen való képeztetéséröl, biztosai nem mondhatunk még; de tekintetbe ajánlhatjuk a finn lai J7

genus, species" szót, s figyelembe ajánlhatjuk a magy. lag, leg, cser. la hasonlító ragot s a török lejin-t. Ez legalább valami, míg a MnySzótára az ily-nek ly-ére csak azt mondja , hogy ly képzővel a me, i, o elavult gyökökből ered: mely, ily, oly, ugyanazon ly képzővel, mely bagoly, csekély stbiben van ; az -en, -étén (ily-en, ily-etén) szórészeket pedig avval rázza le, hogy „toldalékoknak" kereszteli. A mi azután a kettős 11 magyarázatát illeti , ennek két útját jelölhetem meg. A névmás ugyanis a qualitásjelentÖ szó előtt vagy genitivusban állott, a török és finn nyelvek módja szerint, a milyen casus, még pedig n raggal, bizonyosan megvolt valamikor a magyarban is (a tfera-magad, öra-maga, wnn-magunk tanúsága szerint), úgy hogy ellyen, ollyan ezekből assimilálódíak: * onlyan, enlyen, s ez a millyen-re is alkalmazható (* minlyen) ; vagy pedig a qualitásjelentÖ szó előtt a névmásnak d-vel tovább képzett alakja állott (a melyről fentebb szó volt), úgy hogy az ellyen, ollyan, ebből assimilálódott: edlyen,odlyan, s ez a módja is alkalmazható a millyen, (mellyj-re, (mid-lyen), miután a d (z)-vel való továbbképzés a rokon ugor nyelvekben a kérdő névmásokra is kiterjed, a minek jelesen a magyar meddig-hen van meg a nyoma (v.Ö. addig, eddig, s ellentétül míg). így tehát a kettős %-re nézve van akár kétféle magyarázat; nekem, de ez csak subjectiv nézet, az utóbbi tetszik valószínűbbnek, mely az ollyan, ellyen