Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

AZ AZ, EZ MUTATÓ NÉVMÁSOKRÓL. 37 hogy a magyar az, ez alapszava o, e eredetileg nem más volt mint to, te mutató névmásto: megint ez is esik a latba azon amúgy is tarthatatlan nézet ellenére, hogy a magyar mutató névmások a fent említett a, e úgynevezett mutató szócskából eredtek. Mert ez maga is csak akkor állhatott elé , mikor már a í-vesztett alakok o, e megvoltak. III. Közelebbi vizsgálatot kívánnak most még a kétségtelenül muató névmástőböl eredt névmási helyadve rbiumok: ott, itt; oda, idé tstb., és milyenségi adjectivumok: olyan, ilyen (olyatén, ilyetén), kivált azon kérdés eldöntésére, melyet tenni úgy Fogarasi úr is mint a N. Szótár is elmulasztotta: melyik mutató névmástöböl valók ezek, az egyszerű o, e-böl-e, vagy a tovább képzett oz, ez (illetőleg od, ed)-hö\? 1) Ott, itt; oda, ide. A dolog természete kívánja, s a rokonnyelvek tanúsága, a mongol és török nyelveké is, bizonyítja, hogy ezekben teljes, categoricus jelentésű mutató névmásto legyen meg alapúi: mong. ende itt (v.ö. ene képzett mutató névmásto), tende ott (az ene-hez hasonló tene-t tesz föl), esergü ide, tesergü oda megint az e, te egyszerű névmástöket mutatják, melyek mellett a sergü olyan szónak tűnik föl mint a tatár jirge (bu-jirge, o-jirge) vagy török arája, (burája, oraja = bu arája, o-araja; arája az ara szónak dativusa). Az itt, ott a török-tatárban bunda (munda), onda (anda), a teljes de egyszerű mutató névmás locativusai. Más tekintetből is tanúságos az ugor nyelvekkel való összeállítás, kivált ha arra emlékezünk, hogy az o, e magyar névmástöknek hajdan to, te alakjok volt. m. ott: vog. tot, osztj. totta, totti; votj. ot'in, cser. tuSto, mord. tosa, toso. m. itt: vog. Üt, osztj. tettet tetti; votj. tátin, cser. tiHe, mord. t'asa, tese és tenese. m. oda: vog. tú, osztj. togot, togonam) votj. otsi, cser. tu§kof tus, mord. toza, tozov és tov, toj. m. ide: osztj. tege, tegenam; votj. tatsi, cser. tiske, tiS, mord. t'aza és tej, te v. tev, tenev, tenej. Ezekből annyit látunk, hogy az egyszerű és tovább képzett mutató névmástők egyaránt szolgálhatnak a helyadverbiumoknak